tag:blogger.com,1999:blog-37231762590133253932024-03-19T11:00:59.144+01:00My true alpha [SZÜNETEL]HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.comBlogger16125tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-53908096706981907922016-02-19T20:18:00.000+01:002016-09-16T19:30:07.794+02:00Kérdezz - felelek (12. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Borzasztó
hosszúra nyúlik az adminisztráció. Mindenhol rendőrök mászkálnak, mentősök
vizsgálják a diákjaimat, hogy biztosan nem sérült-e meg senki. Előre engedtem a
fiatalokat, addig egy zsepivel törölgetem az arcomat, miközben Stilinski serif
teszi fel nekem a rutinkérdéseket. A férfi kinézetére igyekszem
visszaemlékezni, mikor a fia és Scott esnek be az osztályba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mi történt? – kérdezik egyszerre. Scott ledöbbenve mered a falra, míg Stiles az
apja fejmosását fogadja meglepően gyakorlottan. Nem ez lehet az első alkalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Jól van, Miss Graham? – kérdezi kedvesen Scott a sérülésem látva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Semmiség, csak egy karcolás. – mosolygok rá megnyugtatón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Látott valami furcsát? Valami egészen nem hétköznapit? Ami esetleg felkavarta
vagy egyenesen kiborította?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Stiles! – mordul rá a seriff rosszallón. – Még mindig én vagyok a rendőr! Bízd
rám kérlek a nyomozást. Neked amúgy is órán kellene lenned! Sipirc, fiúk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tudod, apa, sok mindent kellene most tennem, de közöttük nincs az óralátogatás.
– rázza meg a fejét. – Sokkal többet érünk most itt, tisztában vagy vele! – néz
rá sokatmondón. Egy pár pillanatig szemez a fiával, de megadón felsóhajt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ti visztek egyszer a sírba!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ez a veszély mindig fenyegetni fog. – bólogat egyetértőn. Nem bírok elnyomni
egy mosolyt a pimaszságától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Elnézést. – teszi a vállamra a kezét valaki. – Jöjjön, hölgyem, ellátjuk a
sebét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Végeztünk, seriff? – pillantok Stilinskire kérdőn. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mára igen, a napokban jelentkezem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Egy
biccentéssel köszönök el tőlük, és követem a mentőst ki a kocsijukhoz. Nincs
szükség varrásra, ezért csupán fertőtlenítést, valamint egy sebtapaszt kapok.
Megköszönöm az ellátást, majd visszasietek az iskolába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Az
igazgató elengedte a mai napot biztonsági okokból. Így a rendőrök is nyugodtan
dolgozhatnak. Megvárjuk, amíg kiürül az épület, addig egymás között beszéljük
meg, mi történhetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Én mondom, amióta ez a Hale visszajött, hozta magával vissza az átkot is.
–mondja rosszallón az edző.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hogy érted ezt? – húzom fel a szemöldököm kérdőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Úgy tudom, egy jó fél évre elment a városból. Abban az időszakban minden
nyugodt volt, egyszer nem lehetett hallani szirénát az utakon. Vagy csak a
nyári szünet hatása lehetett? – pillant félre elmélkedve. Elgondolkodtató.
Lehet köze ennek Derekhez? Istenem, miért érdekel ez egyáltalán engem? Semmi
közöm az egészhez, mégis… vonz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Ideje
hazamenni. Az iskola kiürült a rendőröket kivéve, ezért elköszönök az edzőtől,
és én is útnak indulok. Annyi minden kavarog a fejemben, nem igazán sikerült feldolgoznom
még a mai nap eseményeit. Jó lenne beszélni erről valakivel. De kivel? A
rendőröknek nem mondhatom el, mit láttam, úgysem hinnék el. Bár, ha igaz, hogy
régóta történnek furcsa dolgok errefele, talán meg sem lepődnének. Nem, ezt a
kártyát nem mutathatom meg akárkinek. Vajon lecsukhatnak bizonyíték
visszatartásáért?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Nagyon elkalandoznak a gondolataim, a
tudatalattim vezet az erdőben arra az ösvényre, ahol múlt hétvégén kocogtam.
Igen, ahol az a bizonyos leégett ház van. Persze, bennem van a tüske, hogy újra
megtámadnak, viszont sosem jutok előrébb a nyomozásomban, ha csak ülök a
hátsómon. Egyébként is, egy igazi bűnöző sosem tér vissza a bűntett
helyszínére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Remélem, maradt bármiféle nyom vasárnap
óta. Nem túl bíztató tény, hogy 5 nap eltelt azóta, ráadásul rengeteget esett
ezen a héten. Mindjárt kiderül, ott a ház, tehát nem vagyok már messze. A
rommal párhuzamos ösvényre lépek, ott folytatom a túrámat. Mindenem nálam van,
a táskám, irataim, mappáim, amik kicsit megnehezítik a dolgom. Nem számít, túl
sok idő telt el így is. Ha már itt vagyok, körülnézek. Gyakran körbepillantok
magam körül biztos, ami biztos alapon. Minden békés, a szél fújdogál csendesen,
a nap pedig bőven a horizont felett. Nem sötétedik még olyan korán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Aha, megvan. Valahol itt támadtak meg.
Nem sok minden változott. A fák lassan levetkőzik elszáradt leveleiket, sokat
az eső is levert már. Sajnos ilyen latyakos, vizes terepen nem valószínű, hogy
látni fogok valamit. Úgy látszik, elkiabáltam. Az egyik fa törzsén megakad a tekintetem.
Fogalmam sincs, milyen állatok élnek errefelé, de ezt a nyomot egy nagy egyed
hagyta maga után. Egy hosszú, mély karmolás éktelenkedik a növényen.
Végigsimítok rajtuk az ujjaimmal, szinte elvesznek a felhasadt fatörzs rései
között. Oldalra biccentett fejjel vizsgálom meg a sűrű folyadékot, ami az egyik
kiálló kéregről csurog le. Frissnek tűnik, mégsem gondolnám, hogy gyanta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQOlouENPjODa-PVxnOSyxHu284kBGpcAaYqmNDG9Hh6BGnPeqvEEBeri67LWlgtD1TPs5wFOLMn32PWwxwnpQM4VuX31p6BX5BMu7JiPp9sei_A4gtASSCm9OWpfBFkz6IPdzA7Y1G2o/s1600/arrow_201_felicity_smoak_gif_by_edartgeek-d6q0osk.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQOlouENPjODa-PVxnOSyxHu284kBGpcAaYqmNDG9Hh6BGnPeqvEEBeri67LWlgtD1TPs5wFOLMn32PWwxwnpQM4VuX31p6BX5BMu7JiPp9sei_A4gtASSCm9OWpfBFkz6IPdzA7Y1G2o/s320/arrow_201_felicity_smoak_gif_by_edartgeek-d6q0osk.gif" style="cursor: move;" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">El nem tudom
képzelni, mi lehet. Kíváncsian nyúlok felé, mikor a semmiből a csuklómra markol
egy erős kéz. Felsikkantva rezzennek össze, azonnal felegyenesedem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPulc2gLz6yB1SlmhVad7yJLkNyIS3_MY_mDtTZbILSlgIMVBvOp0_ymEjm9zoRGDgglO5SNCdqC7_sYSLOIp6rcVZzIEmWStu_JIT_zutmdIDP5djw4DO1TW2IABkUshqJdfffYqDwm0/s1600/tumblr_inline_nojsuqtP0O1tnw46m_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPulc2gLz6yB1SlmhVad7yJLkNyIS3_MY_mDtTZbILSlgIMVBvOp0_ymEjm9zoRGDgglO5SNCdqC7_sYSLOIp6rcVZzIEmWStu_JIT_zutmdIDP5djw4DO1TW2IABkUshqJdfffYqDwm0/s320/tumblr_inline_nojsuqtP0O1tnw46m_500.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 16px; text-indent: 9.46667px;">Riadtan nézek magam mögé, ahol Derek mered rám rezzenéstelen arccal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
A helyedben nem tenném. – mondja rosszallón.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Miért, mi ez? – rántom ki a karom ujjai fogságából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Egy nagyon erős bénító méreg. – lép hátrébb egyet zsebre dugott kézzel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ki gyárt ilyet? Meg egyáltalán minek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ezt szeretném kideríteni, ehhez viszont szükségem van a segítségedre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Az enyémre? – kerekednek el a szemeim. – Mégis miben tudnék én segíteni neked?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Te láttad a férfit, és szükségem van a személyleírására.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Miért? – húzom fel a szemöldököm kérdőn. – Miért nem bízod ezt a rendőrökre?
Szembe akarsz kerülni azzal, aki téged keres? Merész húzás…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Szeretem a kihívásokat. – von vállat vigyorogva. Ennyire ne élvezd, hogy
körülötted forog a város, kérlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Miért segítenék egyáltalán? – fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tudom, hogy utánam szaglászol, ezért gondoltam, megegyezhetnénk. Én válaszolok néhány kérdésedre, cserébe
megkapom a leírást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Érdekes
ajánlat, felkeltette az érdeklődésem. Nem kellene belekeveredned az életébe,
suttogja a belső énem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Rendben! – bólintok rá hezitálás nélkül. Muszáj tudnom, mi történik itt, és ki
támadt rám. Ő választ adhat mindenre. Derek nekidől egy közeli fának, a
kérdéseimre vár. A hajamba túrok sóhajtva, hogy összeszedjem a kérdéseket, amik
olyan régóta halmozódnak bennem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Oké, kezdjük az elején. Ki támadt meg az erdőben, és hogy kerültem hozzád
mindenek után?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Továbbra is azt próbálom kideríteni, ki ez, tehát a kérdésed első felére nem
tudom a választ. Hosszú idő után szimatot fogtam, és követtem ezt a valakit az
erdőbe, ahol rád támadt. Megsebesítettem, így sikerült elmenekíteni. Láttam,
hogy megsérültél, elvittelek orvoshoz, utána nem tudtam, hol laksz, ezért
magamhoz vittelek. Ennyi a történet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Ő
mentett meg? Megküzdött a nagykarmúval egyedül? Nem mintha baj lenne a
kondijával, de akkor sem feltétlenül szállnék szembe egy ilyen emberrel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Köszönöm. – suttogom elszégyellve magam. Még meg sem köszöntem neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nincs mit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Egy
pillanatnyi kellemetlen csend telepszik közénk. Feszélyez ez a „nem fejtem ki a
gondolatom, elég egy-két szóban” stílusa.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mielőtt elájultam, – kezdek bele egy halk sóhajt követőn – láttam a támadóm
kezét… Szokatlanul nagy körmei voltak, biztos vagyok benne, hogy nem természetes
volt. Ehhez hasonló trutyi folyt róluk. – mutatok a fára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem higiénikus ember. – von vállat hanyagul. – Vagy nagyon sajátos a támadó
fegyvere.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Ne
nézz hülyének, Derek! Nem ebben egyeztünk meg! – mordulok rá dühösen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem tudom, fogalmam sincs, ki ez! – emeli meg a kezeit védekezőn. – Harmadjára mondom,
én is ezt akarom kideríteni – feleli nyugodtan. Igaza van, Ariadne, ne húzd fel
magad!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Peter mondott valamit, amikor azt hittétek, alszom. - Magasra szökik a
szemöldöke, sikerült meglepnem. Nem számítottál rá, ugye, Hale? – Említette a
kanimát, ami egy mitológiai hüllő. hosszú karmai vannak és farka, a bőréből
pedig bénító mérget bocsájt ki. Ezt komolyan mondta?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Peter csak hozzá hasonlította az elkövetőt. Ennyi. Gondolom, unalmában bújja a
mítoszokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Nem
túl kielégítő válasz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Peter írisze átváltozott a szemem láttára. Szikrázó kék volt, egyértelműen nem
a természetes színe. Ezt magyarázd meg nekem, kérlek, utána eleget t</span>eszek a te
kérésednek.</div>
<span style="font-family: "times new roman", serif; font-size: 12pt; text-align: justify;">Teljesen
befeszül a testtartása, az állkapcsa úgyszintén. Az öklei is kikerekednek a
dzsekije zsebében. Most megvagy!</span><o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Azt hiszem, részemről teljesítve az egyezség. Kérem az én részem! – feleli
ridegen. Aha, kitér a válasz elől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ez az utolsó kérdésem, utána akár le is rajzolom neked, amit csak szeretnél. –
Rendíthetetlenül összefűzöm a kezeimet a mellkasom előtt. Kíváncsi vagyok, hogy
vágja ki magát. Lassan megindul felém, dühös tekintetét az enyémbe fúrja.
Hátrálnom kell előle, túl közel kerül hozzám. Beleütközöm a fába, nincs
menekvés. Egész testtel nekem feszül, szinte a fába présel. A kezeivel körül
fog, így elzárja a menekülésem útját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">-
Ide figyelj! Nem érdekel, ki vagy, honnan jöttél vagy épp miért szaglászol
utánam, de ma rohadtul nem vagyok játékos kedvemben. Tehát könnyebben ki lehet
hozni a sodromból, mint egyébként. Tehát könnyítsd meg mindkettőnk dolgát, és
nyögd ki azt a leírást. Most! – suttogja nyugodtan, ellenben annál fenyegetőbb
hangon. Egy nagyot nyelek, határozottan sikerült megfélemlítenie. Halványan
bólintok, mire végre ellép előlem, valami mégsem kerüli el a figyelmem. A
szemei. Nem, nem változtak át, mint Peternek. Akármilyen meglepő, de ez nekem
sokkal döbbenetesebb volt, hiszen a pillantása lesiklott az ajkaimra. Biztos
vagyok benne, hogy oda. Kapkodva veszem kicsit a levegőt, ezért egy mély,
reszkető sóhajjal igyekszem elhessegetni a gondolatot. Lehetetlen, felejtsd el!
Szóval, hogy is volt? Egy frakkos, cilinderes őrült. Erre vagy kíváncsi inkább,
nem rám, igaz?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><b>Sziasztok! :)</b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<b>Elnézést a hosszabb kimaradásért, az iskolára tudom sajnos fogni. :( Nem tudom tartani a heti 1 részt, szóval jönnek olyan gyorsan, ahogy csak tudom hozni őket. Nézzétek el a hosszabb kimaradásokat, annyira próbálok sietni! :(</b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<i>HItaly</i></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-40467535305819468512016-01-31T13:08:00.001+01:002016-01-31T21:00:36.001+01:00Nem vagyok őrült! (11. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdf07c2b-G05nObud1DDGm0Pw434DVOW6A1HAW38JMq0HHUg_YaH7yPWhtoxf5TDZj4-9YegyACosJHsaIAZwPKOC5coCkip5Vbj4YSCu-HnXz0F5EZZjlFHSrAtA7gRohtIWcwmCy8C0/s1600/hqdefault.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdf07c2b-G05nObud1DDGm0Pw434DVOW6A1HAW38JMq0HHUg_YaH7yPWhtoxf5TDZj4-9YegyACosJHsaIAZwPKOC5coCkip5Vbj4YSCu-HnXz0F5EZZjlFHSrAtA7gRohtIWcwmCy8C0/s320/hqdefault.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Egy
újabb hét telt el tétlenül. Igazából csak péntek van, de a tanításnak hamarosan
vége. Két latinom volt eddig, most pedig a végzősökkel járjuk be a történelem
nem túl régi időszakait. Talán meg sem lepek senkit azzal, hogy ismét két
hiányzót írtam fel a naplóba. Scott és Stiles. Nagyon aggódom miattuk. Az elmúlt
3 hétben összesen háromszor láttam őket talán. Ebből az egyik nem is az órámon
volt. Olyan értelmes srácok, mindkettőnek komoly terv</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">ei vannak a jövőben.
Sajnos az álmodozás nem elég, tettek is kellenek, hogy megvalósítsák. Értelmes,
okos fiúk, akik inkább tettre éhesek, mintsem leülnének kicsit tanulni. Úgy
hiszem, mindenkinek egy név ugrik fel a szeme előtt, mikor a lógásokról
beszélünk. Derek Hale. Biztos vagyok benne, hogy hozzá vezethetők a szálak. Úgy
terveztem, hétvégén egy kis kutatásba kezdek. Személyes feladatomnak tartom
lépni az ügyben, ha már más nem teszi. Nem hagyhatok veszni ilyen értékes
diákokat, akik valami rosszba kerülhettek. Talán nem is önszántukból teszik.
Bele sem merek gondolni, mivel tarthatja őket a markában… és ki mást még rajtuk
kívül.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; text-align: justify;">-
Zack! – szólítom fel, hogy kizökkentsem a leghátul ülő fiút a bambulásából.
Lassan 10 perce néz ki az ablakon, amivel egyre több társának téríti el a
figyelmét. – Mit láttok? – nézek ki én is az ablakon. Megkerülöm a tanári
asztalt, hogy közelebb kerüljek a természetet elválasztó akadályhoz. Mindenki
rögtön körém gyűl, mintha csak egy, a városba érkező világszenzációra várnánk.
Kint csendes az idő, a nap gyér fényt vet a fák lombjaira. A szél lágyan fújja
a leveleket. Körbenézek az udvaron, de valami elsüvít az arcom mellett. Nem
sokon múl, hogy ne az én fejembe érkezzen, az arcomat sikeresen végigszántja,
majd mögöttem jól hallhatón a falba csapódik. Felszisszenve kapok a sebhez, még
csak nem is láttam, mi volt az.</span><br />
<span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 12pt; text-align: justify;">-
Miss Graham! – hallom meg a nevemet a terem másik feléből. Azonnal odasietek a
két tanulóhoz.</span><o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Megsérültetek? Mi történt? – mérem végig őket egy pillanat alatt. Aaron a falra
mutat, amibe egy vékony lapka fúródott jó 5 centire. Bizonytalanul hátrafeszítem
kicsit, hogy lássam, mi lehet az. Egy fekete francia kártya, pikk királynak néz
ki, mégsem az. A pikk egy fekete, megfordított szív, ami valamiféle… sétapálca
szerű dologgal van átdöfve alulról, a tetején pedig egy kés kandikál ki. A
király sem az, amit megszokott az ember. Egy cilinderes alak vette el a helyét,
akinek a kalapja mélyen a szemébe húzva, ellenben az arca… pofája tökéletesen
látszik. Nem tudom, minek nevezzem, hiszen szőrös, és a pimasz vigyorra húzott
ajkai közül hegyes szemfogak bújnak ki. Egy hosszú, sötét, frakk szerű ruhát
visel, mintha most lépett volna ki az angol ipari forradalomból. Kissé előre
dőlve a sétapálcáján támaszkodik, ami – ki tudja, miért… - meglehetősen
hasonlít a szívet átszúrt botra. Mintha karmai és farka is lenne. Kiszedem a
lapot, jobban szemügyre akarom venni, de nagy nyüzsgés támad az ablak felöl. Nem
igazán eszméltem fel egyelőre a döbbenetemből, csupán ösztönből megyek vissza
közéjük. Felpillantva még inkább elfog a pánik és a meglepettség. Kint áll az
udvaron teljes életnagyságban. Pontosan ugyan az, aki a kártyán. A frakk, a
cilinder a szemébe húzva, a borosta, a pimasz vigyor… a sétapálca ellenben hiányzik.
A kezei zsebre dugva, a testtartása viszont megmaradt. Ijesztően magas, tekintélyt
parancsoló férfi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Gyertek el az ablakoktól! – emelem meg a hangomat, közben néhány kart
megragadva igyekszem hátrébb húzni a tömeget. Nehéz a dolgom, hiszen épp olyan
megszeppentek, mint én. Kint mozgolódás történik, az ismeretlen kihúzza a
kezeit, amiben két pakli kártyát tart. Egy laza mozdulatot követően legyezőként
terülnek ki a tenyerében. Nagy lendületet vesz a felsőtestével, és felénk
hajítja őket felváltva a bal, majd jobb kezével. – Mindenki a földre!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Pillanatokba
se telik, mire mindannyian leguggolva védjük a fejünket és a szemünket. Több
suhanó hangot hallani egymás után, mintha dobócsillagok sortüzével támadtak volna
meg. Az üvegtörés vagy bármilyen csapódás érthetetlen okokból viszont elmarad.
Amint a mi légzésünk marad az egyetlen zajforrás, óvatosan felnézek. Eltűnt. Egy
mély sóhajt véve a hajamba túrok, lassan felállva mérem végig az osztályt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Jól vagytok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Egyöntetű
igenek és biccentések adnak megnyugvást számomra. Szerencsére legalább nekik
nem esett bajuk a sokkon kívül. Amíg összeszedik magukat kicsit, az ablakhoz
lépek, ellenőrzöm még egyszer, tiszta-e a levegő. Az ablakot kinyitva kihajolok
teljes felsőtesttel, hogy jobban belássam a környéket. Üres és csendes a
terület, semmi felbolydulás. Hogy hogy nem látta senki? Megrázom a fejem, majd
becsukom az ablakot, amin keresztül furcsán szűrődik be a levegő. Pedig jól be
van zárva. Vékony, hosszúkás karcolásokra leszek figyelmes az üvegeken. Végigsimítok
rajtuk, kicsit ott tartom a kezem. Mi a fene. Innen jön a levegő. Lehetséges
ez? Olyan, mintha nem is karcolások lennének, inkább… repedések. Az ujjaim közt
tartott kártyát az egyik ilyenhez emelem. Tökéletesen passzol a méret. Megpróbálom
belecsúsztatni. Akadály nélkül átesik az ablak túloldalára. Te jó ég, ez nem
normális dolog. Nincs ember, aki erre képes lenne. Nem tartom valószínűnek,
hogy direkt így készítették volna az ablakot. A biztonság kedvéért megnézek egy
másikat is. Tiszta, karcmentes. Egyre több, megmagyarázhatatlan dolog történik
körülöttem. Ki volt az az ember? Miért akart nekünk ártani? Miért pont nekünk? Vagy
ez csak figyelmeztetés? Talán lehet köze a cilindernek, ami az óránál volt?
Nyilván van, milyen hülye kérdés ez! Hitetlenül megrázom a fejem, attól félek,
sosem kapok válaszokat arról, mi folyik ebben a városban igazából.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrNTs4eAexF_vhf7ErzZ3_Wb3-oX9lnzPRZ4qYMjg2kAmJ14uCfjQUon45sbUWx8DeDf_42RyCH4XHqiB-flGfFFaKxiL1pstuJA6SA1od3Mt5XdIsj5Vq-7Ndc-UUSiFC22bR8lxQiW0/s1600/2863661-assassins_creed_syndicate_jacob_hr_black.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrNTs4eAexF_vhf7ErzZ3_Wb3-oX9lnzPRZ4qYMjg2kAmJ14uCfjQUon45sbUWx8DeDf_42RyCH4XHqiB-flGfFFaKxiL1pstuJA6SA1od3Mt5XdIsj5Vq-7Ndc-UUSiFC22bR8lxQiW0/s200/2863661-assassins_creed_syndicate_jacob_hr_black.jpg" width="175" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Visszamegyek
a kártyáért, újra meg kell néznem. Amint a kezembe kerül, elkerekedett
szemekkel mérem végig rajta az alakot. Megváltozott! Biztos vagyok benne, hogy
nem ilyen volt eredetileg! Az arca emberibb, nincs az az állatias szőrzet,
csupán a borosta. A fogak is eltűntek, ahogy a karmok és a farok is. Nem vagyok
őrült, láttam, amit láttam! Megdörzsölöm a lapot, megrázom, kétségbeesésemben
ráfújok, hátha történik valami változás. Semmi. A pimasz vigyorától
legyőzöttnek érzem magam, mintha ezzel jelezné, hogy nagyobb erővel van dolgom,
mint gondolom. Pedig nem gondolom, hogy velem van dolga. Én is csak egy áldozat
vagyok, ahogy mindenki ebben a teremben. Várjunk csak. Mi ez a nagy csend?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Megpördülök
a tengelyem körül, így pont szembe találom magam a fallal, ami köré odagyűlt az
osztály. Előreverekedem magam a tömegben, kicsit el is tolom őket a biztonság
kedvéért.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt; text-align: justify;">-
Elment valaki… - elhalkul a hangom. Nagyot nyelve lépek egyet hátra. Most
látom, hova és hogyan fúródott a két csomag francia kártya. A halványsárga
falon jól láthatóan rajzolódik ki egy név: DEREK HALE. Hátrálva próbálom
feldolgozni a látványt. Igazából nem tudom eldönteni, hogy meglepődtem vagy az
eddig látottaktól remegnek a végtagjaim. Ez tehát nem nekünk szól, sokkal
inkább… Scottnak és Stilesnak, de legfőképp a legnagyobb kérdőjelnek ebben a
városban. Dereknek. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan eljut hozzájuk ez a
dolog, arról viszont fogalmam sincs, mi lesz ebből a továbbiakban. Nagy baj
lehet körülöttük, attól félek.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><i>HItaly</i></span></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-17769269887621533262016-01-20T20:51:00.001+01:002016-01-20T20:51:25.208+01:00A főnix feltámad hamvaiból...<div style="text-align: center;">
Sziasztoook! :))</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Na, ki talált rá újra az e-mail címére? Bizony, megvan! Leírtam 3 helyre, megadtam biztonsági kérdést, másodlagos e-mail címet... Oh, ti még nem is tudjátok... Istenigazából azért nyúlt ilyen sokáig ez az "aprócska" szünet, mivel... öm... hogy is mondjam... szóval... újra lett telepítve a gépem, ergo letörlődött minden, a jelszavamat és a címemet pedig enyhén szólva elfelejtettem. :P De megjöttem, itt vagyok, elnézést a késésért! Megkezdődött az 5/B, így nekem is vissza kellett térnem. Most mondjátok, hogy nem tökéletes időzítés. :D Annyi minden történt, viszont a lényeg, hogy itt vagyok. Hozom a részeket (legalábbis igyekszem). Egy új ismerős okozott kellemes meglepetést azzal, hogy nézi a Teen Wolfot és érdekelné a blogom, ezért is rágtam át magam több dolgon, hogy végre visszataláljak hozzátok! :) Köszönöm a türelmeteket, mostantól kezdve sokkal jobban fogok igyekezni, ígérem! Jövőhéten jön az új rész, addig olvasgassatok vissza, nézzétek meg a legújabb díjamat, írjatok nekem, adjatok visszajelzést vagy ötleteket. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Oh... és BÚÉK mindenkinek! :D <3</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeCkkYhBajUZ_T7HEbS8DEQ0j7_zLGH1CjN6UUuYmmYIiXgUnRF8IJr759pgt6lAdjV8eKpbc0ZG6A6BEl5X_NkWDdtnONWpLKtizftNV4oMybM224j6uGyaamDOlHKK29ZIyY-ehFy-M/s1600/tumblr_n8qy8ery9V1rinrtgo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeCkkYhBajUZ_T7HEbS8DEQ0j7_zLGH1CjN6UUuYmmYIiXgUnRF8IJr759pgt6lAdjV8eKpbc0ZG6A6BEl5X_NkWDdtnONWpLKtizftNV4oMybM224j6uGyaamDOlHKK29ZIyY-ehFy-M/s1600/tumblr_n8qy8ery9V1rinrtgo1_500.jpg" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>HItaly</i></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-29683616187510144922015-10-29T22:23:00.003+01:002015-10-29T22:23:59.739+01:00SZÜNET!<div style="text-align: center;">
Sziasztok!:)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnálattal kell közölnöm, hogy ideiglenesen szünetel a blog. Igyekszem megoldani a problémát, és minél hamarabb visszatérni. Köszönöm a megértést!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>HItaly</i></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-42733662956755780002015-10-12T20:21:00.002+02:002016-01-23T16:10:37.621+01:00Vissza a nyeregbe (10. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbiE0e-EGQDWv9XcEebfSSi9xvnB8fnusgEcryoggsZExVwdwSeTv2thJE9oZfe7gB5YtcxB0oVYbD8ZRUVxiTxu5toVRDJVJiaOGxSH1WbeAWEruNdrXnoy0lE4fqGgtdXgAQG-ZMOlg/s1600/tumblr_n3nww5upIY1t8bkfco1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbiE0e-EGQDWv9XcEebfSSi9xvnB8fnusgEcryoggsZExVwdwSeTv2thJE9oZfe7gB5YtcxB0oVYbD8ZRUVxiTxu5toVRDJVJiaOGxSH1WbeAWEruNdrXnoy0lE4fqGgtdXgAQG-ZMOlg/s320/tumblr_n3nww5upIY1t8bkfco1_500.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Szedd
már össze magadat, Ariadne! Nem azért küzdöttél ennyit, hogy ilyen hamar
bebukj! Pontosan tudtad, hogy lesznek nehézségek, kicsit jobban megtörtél,
nincs semmi baj. Kiadtad magadból a fájdalmat, most már tessék leporolni magad
és visszamászni a tanári székbe! Nem hagyhatom, hogy mindenki a földbe tiporjon
ilyen egyszerűen, senki sem kaphatja meg ezt az örömöt. Olyan pláne nem, aki
még csak nem is ismer. Egy mély, reszkető sóhajt követően megdörzsölöm erősen a
szemeimet, egy kis puszit nyomok Twister fejére, majd leteszem magam mellé.
Megsimítom a hátát, miközben a telefonomért nyúlok, ami mellettem hever a földön,
képernyővel lefele. Szegény Caleb, csodálom, hogy nem indult útnak a hosszú
reakció kihagyásom után. 7 nem fogadott hívás. Azonnal rákattintok a nevére, az
sem érdekel, ha éppen órája van. Meg kell nyugtatnom, nem akarom, hogy egész
nap miattam aggódjon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ariadne! Végre a fenébe is, mi történt?! – szól bele kicsit indulatosabban.
Összerezzenek a hangjától, váratlanul ér ez az erős dühössége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Sajnálom, Caleb! Nincs semmi baj, nyugodj meg! – válaszolom teljesen nyugodt
hangszínen. Nem lenne tanácsos a zavartságommal is jobban ingerelni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nyugodjak meg? Felhívsz teljes világvége hangulatban, aztán lecsapod a telefont
és eltűnsz 2 órára!? Mi a frász folyik ott?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ne haragudj! – sóhajtok fel hosszan, kicsit megpróbálom húzni az időt, hogy
kitaláljak valami hihető történetet. Addig senkinek nem beszélek az éjszakáról,
amíg én magam sem értem meg legalább egy minimális szinten. Ami tegnap történt,
az nem e világi. – Az egyik tanítványom nagyon pofátlan volt velem, aztán
néhány barátja is nekikezdett szemtelenkedni. Nem bírtam el velük, az igazgatót
kellett behívni, hogy elintézze őket, én pedig besokalltam… Annyira sajnálom,
nem akartalak megijeszteni, csak… hirtelen megijedtem, és inkább hazajöttem, de
az eső elkezdett esni, ezért meg kellett állnom, hogy csendesedjen a vihar. Így
is sikerült ronggyá áznom, viszont megnyugodtam, nincs semmi baj!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Váó.
Sosem volt erősségem a hazugság, pláne azoknak, akiket szeretek. Ez alkalommal
mégis olyan lazán ment. Tudom, hogy ez nem egy orbitális hazugság, inkább csak
kegyes. Szerencsétlennek pont nem az én bekattanásom hiányzik a
mindennapjaiban. Messze van, tenni sem tud sokat, ez még inkább felidegesítené.
Ráadásul, amíg én nem jövök rá, mi történt, nem lenne könnyű elmondani sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ó, Rio! – sóhajt fel halkan, kicsit megkönnyebbülve. Ezek szerint bevette. –
Ezért igazán ne hibáztasd magad! Ahogy tapasztaltam, nagyon kedvelnek a
legtöbbek, ilyen idióták pedig mindig lesznek. Tudni kell kézben tartani a
dolgokat, és többé ezzel sem lesz baj. Maximálisan együtt tudok érezni, velem
ugyanúgy megtörtént hasonló eset. Hidd el, hamar beletanulsz az irányításba. –
suttogja sokkal kedvesebb, megnyugtatóbb hangot megütve. Még csak nem is az
igazi problémában segít, mégis olyan jól esik csupán hallani a hangját. Sikerül
a maradék idegességemet elhessegetnie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tudom, igyekszem nagyon. – suttogom kicsit bűnbánó hangom. Utálok hazudni, de
azért nem kellene elárulnom magamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Biztos vagyok benne, hogy boldogulni fogsz! Sosem voltál az a megfutamodós
fajta. Emlékszel, ha leesel a lóról, muszáj visszamásznod a nyeregbe, különben
örökké félni fogsz tőle. Vegyél egy jó meleg fürdőt, frissítsd fel magad, és
nyomás vissza a suliba!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Oké, értettem. – sóhajtok fel. – Köszönöm, Caleb!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Rendben leszel? – kérdezi halkan, óvatosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Rendben leszek. Ha mégsem, úgyis te leszel az első, aki megtudja. – nevetek fel
keserédesen. Ez sajnos tény. Magamtól nehezen oldom meg a dolgokat, viszont ő
mindig itt van nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Jót
tett a meleg fürdő, nagyon is. Összeszedtem a gondolataimat, a végtagjaimat is kifagyasztottam.
A bűntudatommal nem tudok mit kezdeni, igyekszem elnyomni a gondolattal, hogy
alapvetően én se tudom, mi történt. Nem láttam még a sérülésem, fürdéskor nem
mertem leszedni a fáslit. Nem mondták, mennyire ártana a varratnak a víz, ezért
inkább kilógattam a kádból. El sem tudom képzelni, milyen vágás lehet, hogy néz
ki, mi okozhatta… Egyelőre nem akarom tudni. Holnap elmegyek az orvoshoz, hogy
nekem is elmondja, amit tudnom kell. Csak remélni merem, hogy Hale valóban
orvoshoz vitt, nem saját maga látta el a sebet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlkSkAt9XXgtn6SurSYn2Rp0SstDcCGnKEHjYb5Knz5PC6YncavjQzWrU-TPdNAKL6ueU6YWPkgHa6Fgi1RzMhGQNNZgpEdk9X1LGjzOUe3M-6xaXPSuKiBZKwsVdpKir_4aqZLvAuIe4/s1600/large.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlkSkAt9XXgtn6SurSYn2Rp0SstDcCGnKEHjYb5Knz5PC6YncavjQzWrU-TPdNAKL6ueU6YWPkgHa6Fgi1RzMhGQNNZgpEdk9X1LGjzOUe3M-6xaXPSuKiBZKwsVdpKir_4aqZLvAuIe4/s200/large.png" width="198" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">A telefonom 11 órát mutat, mikor beérek
az iskola kapuján. Néhány kint ácsorgó diák kíváncsian kapja felém a
tekintetét, de természetesen akadnak, akiket teljesen hidegen hagy az
érkezésem. Célirányosan tartok a tanári felé. Sosem voltam vallásos, most mégis
mindenféle imát elmormolva lépkedek a folyosón, hogy megtarthassam az
állásomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Miss Graham! – lép elém a semmiből Scott, amitől hátrálnom kell, bele ne
ütközzek. – Minden rendben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mr McCall. – pillantok fel rá. Nem a legmagasabb diák, mégis fel kell rá
néznem. – Köszönöm az érdeklődést, minden rendben. Neked nem kellene órára
menned? – húzom fel a szemöldököm kérdőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Most jöttem ki, mivel a tanárnővel lenne órám, viszont nem jött be senki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ó… - túrok a hajamba sóhajtva. Azt sem tudom, hol áll a fejem. – Menj vissza a
terembe, megyek azonnal! – simítom meg a hátát, gyengéden a termük felé nyomom,
mire biccentve tovább indul. Rendes srác ez a Scott, kifejezetten kedvelem.
Remélem, nincs benne semmi rossz ügyben. Annyi lehetőség van számára az
életben. Kár lenne érte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Imáim
kivételesen nem süket fülekre találtak. Semmi probléma nem volt, teljesen
korrekt volt velem az igazgató. A kötözést látva még a fizetésemből sem von le
kivételesen. Csupán egy szóbeli figyelmeztetést kaptam, jobbulást kívánt, és
engedett is az órámra. Igaza lett Calebnek, jót tett, hogy nem otthon, a
gondolataimba merülve töltöttem a napot. Teljesen elvonta a figyelmemet a
tanítás, zökkenőmentesen vezettem le a maradék óráimat. Jól esett a diákok
között lenni, szünetekben pedig jókat beszélgettem a kollégákkal. Pontban 2
órakor kellemesen elfáradva bicegek ki az udvarra. Mostanra ment ki
valószínűleg teljesen a fájdalomcsillapító hatása, így már erősen megérzem a
kellemetlen fájdalmat a seb körül, mikor ránehezedek. Tekintettel, hogy gyalog
jöttem, nem sok választásom van, hogy menjek haza. Ha nagyon nem fogom bírni,
esetleg buszra ülök.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Miss Graham! – gurul mellém Scott a zöld motorjának ülésében ülve. Mi ez a nagy
érdeklődés irántam ma?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Scott? Miben segíthetek? - állok meg mellette felé fordulva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Elnézést, csak láttam, hogy baj van a lábával. Hazavihetem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Meglep
a kérdés, igazán nem számítottam erre a felajánlásra. Na, ezen el kell most
gondolkodnom. Remélem, semmi olyan szándékot nem lát bele se ő, se senki más.
Hát, egyszer engedhetek a csábításnak, úgy gondolom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Köszönöm, elfogadom. – veszem át a felém tartott sisakot. Felszállok mögé a
motorra, bizonytalanul megkapaszkodom az oldalaiban, majd hangos bőgéssel
hagyjuk ott az iskolást. Nehezen sikerül túlharsognom a járművet, pár házzal
tovább is gurulunk a kelleténél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Sajnálom, ilyenkor főleg az útra koncentrálok. – támaszkodik le a lábaival
nevetve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Semmi gond, köszönöm a fuvart! – mosolygok rá kedvesen. Könnyedén lepattanok
mögüle, a sisakot levétel után visszaadom neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Megenged egy kérdést, Tanárnő? – húzza fel a bukójának plexijét, hogy rám
nézhessen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Természetesen, figyelek. – döntöm hátra kicsit a fejem, hogy rendbe rázzam a
hajamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Biztos jól van? Nem érzi magát… furcsán?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hogy érted ezt? – nézek vissza rá értetlenül. Nem szeretem a burkolt
célzásokat, tessék a tárgyra térni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem alszik rosszul, nem veri le a víz, esetleg nem érez valamiféle… agressziót?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Tágra
nyílt szemekkel bámulok rá, még a feltételezést sem tudom elképzelni, hogyan
találta ki. Esetleg a tegnap estére akar utalni? Egyáltalán honnan tudhat róla
ilyen hamar? Derek már felkereshette?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Jól vagyok, Scott! Ne aggódj miattam. Inkább próbálj meg több időt szentelni a
tanulásnak! A jegyeiden van mit alakítani. Ne feledd, ez a legfontosabb éved!
Kérlek, ne lógj ilyen sokat. Értem én, hogy edzések vannak, meccsek, a barátok
és szinte minden fontosabb az iskolánál, de ennek nem lesz jó vége. Annyira
okos vagy, látom, hogy megvannak a céljaid, viszont ezért tenned kell. Biztos
vagyok benne, hogy sokan lennénk, akik hozzád vinnénk a beteg vagy sérült
állatainkat. – mosolygok rá bíztatón. – Kevés manapság a jó állatorvos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Igyekszem nagyon. – sóhajt fel lemondón. Nem erről akart beszélni, látom rajta.
– Köszönöm a tanácsot. – hajtja le a plexijét, majd berúgja a motorját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD8bKJhqtezvFR9w2q4pNsLCa1_MMJpyK2fK2T1ldkVir9Mz_mODp_9iLamzGoAllUoXMucitGOsc6agxAP_5YOdm99EuVEvxvcIPCZOX33VD-UbXD3CALs4j4BQrVS5CelPf0C1Y_uJ0/s1600/tumblr_mnw403Fjud1qzg3zao2_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD8bKJhqtezvFR9w2q4pNsLCa1_MMJpyK2fK2T1ldkVir9Mz_mODp_9iLamzGoAllUoXMucitGOsc6agxAP_5YOdm99EuVEvxvcIPCZOX33VD-UbXD3CALs4j4BQrVS5CelPf0C1Y_uJ0/s1600/tumblr_mnw403Fjud1qzg3zao2_250.gif" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Még valami, Scott! – kapom el a karját. – Ehhez ugyan nincs közöm, de próbáld
meg kicsit jobban megválogatni a barátaidat. Itt nem Stilesra gondolok vagy
Lydiára. Nem is a gimnáziumi barátaidra. Inkább az ezen kívüliekre…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Nem
látom a szemét, reakciót sem kapok egy biccentésen kívül. Miután elengedem a
kezét, rögtön felkapja a lábait, és elszáguld mellőlem. Hitetlenül megrázom a
fejem. Félek, hogy ez sosem fog igazán változni. Derek mindig bekavar. Miért
kever bele egy ártatlan diákot is a mocskos ügyeibe? Esküszöm, ez a Hale család
fog nekem agyvérzést okozni a közeljövőben. Ellenben attól tartok, csupán ők
adhatnak választ a kérdéseimre. Eljött az ideje a kutatásnak. Már tudom, hol
kell kezdenem…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><b>Sziasztok! :)</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><b>Sajnálom a sok késést, tényleg! :( Annyi dolgom van mostanában, nehéz ez a 11. osztály... hát mi lesz még jövőre. Mindenesetre meghoztam a részt, ami nem lett túl izgalmas, de ígérem, a következővel már rátérek a főszálra, Derek is többet fog szerepelni, nagyon igyekszem az elvárásoknak megfelelően teljesíteni! :)</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><b><br /></b></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<i>HItaly</i></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-37872152769629125032015-09-24T22:42:00.000+02:002015-09-24T22:42:17.979+02:00Eső mosta könnycseppek (9. fejezet II/II)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Óvatosan
magam mögé pillantok, de szerencsére senki sem követ. A nagy esőben a kocsit
sem látom. Nagy hévvel esek be a házamba, majd az ajtónak támaszkodva próbálom
összeszedni magamat. Mit ne mondjak, ez nem megy olyan könnyen. Sírva csúszok
végig az ajtó mentén, most tör ki rajtam igazán minden. Nem tudom abbahagyni a
zokogást, a könnyek megállíthatatlanul törnek utat maguknak, szinte égetik a
kihűlt testemet. Átfagytam, reszketek, de nem vagyok benne biztos, hogy ennek
csak a fázás az oka. 1 hete vagyok itt, mégis annyi minden történt. Nem értem,
miért az újonccal kell játszani? Hale-ék megunták az itteni lakosokat, új húst
vártak? Istenem, bár kitörölhetném ezt az egészet! Nem akarok itt maradni! Egyedül
vagyok, magányos vagyok, haza akarok menni! Az sem érdekel, ha a szüleim nyakán
fogok lógni 40 éves koromig, vagy egy lepukkant bárba leszek pincérnő, nem
érdekel! Keresek megoldást, muszáj kitalálnom valamit, én ezt nem fogom bírni a
továbbiakban. Nem vagyok ehhez elég erős.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirMWFc4L-e7grAaraM9Pn-I9kFUlMcs3UvQZCK3S5pPiz1pF2b0VzWgf-HiI7DpzBo-56mGxumL_ZvYIEdjWV04HA5pU6TSs36nQ_Cxrr7cZwVJAvUaaCyk1zSGLS9AcI_jGl2gdAf9iM/s1600/0XjAUscC_400x400.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirMWFc4L-e7grAaraM9Pn-I9kFUlMcs3UvQZCK3S5pPiz1pF2b0VzWgf-HiI7DpzBo-56mGxumL_ZvYIEdjWV04HA5pU6TSs36nQ_Cxrr7cZwVJAvUaaCyk1zSGLS9AcI_jGl2gdAf9iM/s200/0XjAUscC_400x400.jpeg" width="200" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A sírás lankad, mostanra inkább csak
némán folynak a könnyeim. A fejem csordultig tele van mindenféle gondolattal,
amitől olyan nehéznek és fájdalmasnak érzem. Bezzeg, ha otthon lennék… Ilyenkor
biztosan lenne már társaságom, aki segítene megnyugodni. Ebben a pillanatban
pedig még Calebet sem tudom felhívni, hiszen, mint minden normális ember,
dolgozik. Bele se akarok gondolni, mi lesz az én sorsom azok után, hogy nem
szóltam be a mai napi kiesésem okáról. Csupán reménykedhetek, hogy nem rúgnak
ki páros lábbal. Őszintén szólva most ez sem érdekel. Hátha könnyebb lesz innen
elmenni, ha elbocsájtanak, és nem én mondok fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimblsRziX8m1rgctImtdE7MVvKxPaU3yaqDHVRU4IUV2c-orrQt7BTxtw-idOGguD6szDv9fZObwo9Q3581FTgmK8UFQMwgaBjU0Ky8riKgPkpo35SDgouhsx7mMOX8-iOSx3-c6J6igQ/s1600/white-kitten.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimblsRziX8m1rgctImtdE7MVvKxPaU3yaqDHVRU4IUV2c-orrQt7BTxtw-idOGguD6szDv9fZObwo9Q3581FTgmK8UFQMwgaBjU0Ky8riKgPkpo35SDgouhsx7mMOX8-iOSx3-c6J6igQ/s320/white-kitten.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Egy meleg, bundás test simul a kezem
alá, amire sikerül felkapnom a fejemet. Twister néz fel rám a nagy szemeivel,
amitől valamennyire enyhül a görcsbe rándult testhelyzetem. Ő az egyetlen
örömforrásom ezen a helyen. Ő az, aki mellettem van, amikor csak kell. Halvány
mosollyal megsimogatom a hátát, az álla alatt is megvakargatom, tudom, hogy
nagyon szereti. Halk dorombolással hálálja meg a kis gesztust, majd felugrik az
ölembe. Nem különösebben törődik a nedves ruházatommal, felmászik a hasamon,
egészen a mellkasomra kapaszkodik fel, kis fejét a nyakamhoz dörgöli, próbál
nagyon bújni hozzám. Mintha érezné, hogy erre van igazán szükségem. Magamhoz
ölelem pici testét, olyan jó meleg és puha.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Köszönöm, picúrom! – suttogom reszketve.
Kicsit sikerül megnyugtatnia, a levegővételem is egészen rendszereződik. Egy
mély sóhaj után a táskám után nyúlok, amiből kiveszem a telefonomat. Egy csörgetésből
vagy sms-ből nem lehet baj. Ha órája van, biztos lenémítja a telefonját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">„Halihó,
szépfiú! :) Nem akarlak zavarni, ne haragudj, de fel tudnál majd hívni?”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem
várok azonnal választ, ezért visszadobom a táskámba a készüléket, ami
pillanatok múlva csipog egyet. Mi a fene? Ez azért túl gyors reakció, főleg, ha
iskolában van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">„Kémia dolgozat
van éppen… :P”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem
bírok elnyomni egy halvány mosolyt, a fejemet is megrázom. Unatkozik dogák
alatt a drága lélek, mégsem lehet nála olyan könnyen puskázni. Talán a harmadik
szemével, vagy szuper hallásával hallja meg a legkisebb papírsercegést is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0cm 6pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">„Akkor figyeljen
oda, Tanár Úr! Szégyellje magát, milyen példát mutat a diákoknak?!”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 12pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">„Már
csak 5 perc van szünetig, alig írják még páran. :D Azonnal felhívlak, addig ne
tűnj el! ;)”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Hátradöntöm
a fejem az ajtónak, Twistert közben egy pillanatra sem engedem el, aki
kitartóan bújik hozzám. A kis hátát simogatom lassan az egyik kezemmel, a
másikban a telefont tartom. Nagyon szuggerálom a képernyőt, hogy végre
villanjon fel Caleb mosolygós arca a hívást jelző gombok felett. Türelmetlenül
dobolok a lábammal, olyan nehezen akar múlni ez a kevés idő. Szinte fényévek
telnek el számomra, mire végre megszólal a csengőhangom az ő nevével
felvillanva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT4eqWm9dTD5G1ofGaWftQ0C2dBJfOY-HinyRQAGM2sdD0UyYvMRIwR5UGkglu1BGlLCQcDtn-n4ZHBMfXpG47rLLThILVtA_SkQp4LK67hjcIoXze6IIPVLxf2wBL6sVhDyItNVDji80/s1600/Klaus-mobile-phone-klaus-34138957-245-180.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT4eqWm9dTD5G1ofGaWftQ0C2dBJfOY-HinyRQAGM2sdD0UyYvMRIwR5UGkglu1BGlLCQcDtn-n4ZHBMfXpG47rLLThILVtA_SkQp4LK67hjcIoXze6IIPVLxf2wBL6sVhDyItNVDji80/s320/Klaus-mobile-phone-klaus-34138957-245-180.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ennyire hiányzom? – szól bele jókedvűen. Istenem, alig 2 napja nem hallottam a
hangját, most mégis másképp hat. Annyira torz, távoli. Olyan erősen érezteti a
telefon ezt a nagy távolságot közöttünk. Érzem, hogy nincs mellettem. Gyenge
lelkemnek nem kell több, újra halk zokogásba török ki, meg sem próbálom
visszafogni magam. – Hé, Rio! Mi történt? Mi a baj?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Érzem
az aggodalmat és a féltést a hangjában, ennek ellenére egy megnyugtató szót sem
bírok kibökni neki. A mobilt az ölembe ejtem, véletlenül még a piros kis
telefon ikonhoz is úgy érek hozzá, hogy megszakad a vonal. Nem tudom, mit
kellene tennem. Caleb hangja csak jobban felzaklat. Ez az egész helyzet egy rémálom.
Sosem szoktam ilyen törékeny és érzékeny lenni, ebben a pillanatban viszont
minden felém kerekedik. Félelem, düh, magány, bánat. Képtelen vagyok harcolni
ellenük, ők így együtt könnyedén maguk alá gyűrnek. Érzem minden egyes ütésüket
mélyen a lelkemben. Elégedetten rugdosnak oldalba, miközben mindenfélét a
fejemhez vágnak, nem törődve a ténnyel, hogy a könnyeim által vérzek el a
földön. Az egyetlen reményem és vigaszom perpillanat ez a pici, hófehér
tünemény, aki a szeretetteljes bújásával próbál vigasztalni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"></span></div>
<br />
<br />
<o:p></o:p>HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-68555987566268629702015-09-16T21:16:00.000+02:002015-09-16T21:16:02.876+02:00Eső mosta könnycseppek (9. fejezet I/II)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Elveszetten
bicegek az utcákon, fogalmam sincs, merre járhatok. A város ezen részén még nem
volt alkalmam járni. Őrülten fáj a lábam, de nem állhatok meg. Csodálom, hogy
az az elmebeteg még nem rohant utánam. Mit akarnak ezek tőlem? Ebben a
szituációban úgy hiszem, én vagyok az áldozat! Mégis az én torkomnak ugranak
neki. Te jó ég, mire lehetnek képesek Hale-ék? Valamit rejtegetnek, ebben
biztos vagyok. Lehet akármilyen dühös egy ember, ilyenné nem szabadna változnia
a szemének. Erre egyszerűen nem találok válaszokat, nem tudom felfogni, mi
bajuk lehet velem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem sok kocsi jár errefele, egy ellenben
befordul a kisutcára, ahol éppen járok. Nem különösebben kerítek ennek nagy
feneket, teljesen lekötnek a saját gondolataim. Az agyam csak akkor fúj riadót,
mikor a fekete autó lelassít mellettem. Az első gondolatom a nagybácsira esik,
rögtön menekülőre venném a figurát, ha bírná a lábam. Talán jobb is, hogy nem
teszem. Amíg magabiztosnak látszom, nem vagyok olyan kiszolgáltatott. Lehúzódik
az anyósülés felöli ablak, ami mögött nem ül senki. Bizonytalanul lejjebb
hajolok, hogy benézzek a volán mögötti helyre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs5BNelKORIHKCCwS5_lmnbGB_aDtoFA6SZr2DSmtZYyVzWeklxDyyhOwZYeDYpy4YXZ4VPAaszkpzxPJATkKsaGy1gSLeUoi_8nWf_RSJ-w0H-5t__Yo1Uf83Rf6eKd_IqAKBjcBKV9M/s1600/tumblr_mcy8k397jT1rn655v.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs5BNelKORIHKCCwS5_lmnbGB_aDtoFA6SZr2DSmtZYyVzWeklxDyyhOwZYeDYpy4YXZ4VPAaszkpzxPJATkKsaGy1gSLeUoi_8nWf_RSJ-w0H-5t__Yo1Uf83Rf6eKd_IqAKBjcBKV9M/s320/tumblr_mcy8k397jT1rn655v.png" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Szerencsémre vagy sem, Derek ül
bent. Bőrdzseki, napszemüveg… nagyon stílusos. Örülök, hogy volt ideje még a
zaklatásom előtt felruházkodnia egy egész divatkatalógussal. A bőrdzsekit még
megérteném, a napszemüveg viszont halál felesleges. Be van borulva teljesen,
ráadásul az ég is nagyon morajlik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem kellene erőltetned a lábad. Hazaviszlek inkább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Elég jól rögzítették, nem hiszem, hogy baja lehet. – közlöm ridegen, majd
tovább sétálok a járdán. Rendíthetetlenül a nyomomba ered.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem tartom jó ötletnek. Miért nem hagyod, hogy elvigyelek? Ígérem, pontosan
kiraklak ott, ahol kéred, aztán itt sem vagyok. – emeli meg a kezeit. – Ha nem
akarod, hogy tudjam a címed, legalább a házad környékéig hadd vigyelek el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Persze, ezt mondod, aztán összekötve visszadobsz a nagybátyádnak. Köszönöm,
hazatalálok egyedül. – rázom a fejem határozottan. Nincs olyan isten, hogy én
valaha beszálljak abba az autóba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Rendben, figyelj! Én nem fogok könyörögni, nem fogom erőltetni. Felajánlottam.
Még várok 2 percet, utána hazamegyek. Ha
bántani akarnálak, rég megtettem volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Igaza
lehet. Végülis ő mentett meg nagyobbik Hale haragjától, akkor most miért
bántana? Egyébként sem tettem semmit, hogy oka legyen rá. Kelletlenül a
kilincsre csúsztatom a kezem, nagyon el kell gondolkodnom, mit akarok. A végső
löketet a háttérben bombaként robbanó dörrenés adja meg, habozás nélkül nyitom
ki az ajtót, majd be is csapom magam után. Derekre pillantok, aki értetlenül
néz vissza rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mi van? – húzom fel a szemöldököm szúrós szemekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgev_LDiizgBQRSM8y2JdyvaHS9iFI1qz-2iR27chU24_k5xed8Y-_dXMKYsQ8GJyak-0uVJ4z_YCN46nJsaCEoY5iAHzd6A5rsANK_wDdqlBpqNC-38bz7fxKpWx2xF6rd-e0d0cL4t3c/s1600/tumblr_mlu0ikm6x61rok1n7o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgev_LDiizgBQRSM8y2JdyvaHS9iFI1qz-2iR27chU24_k5xed8Y-_dXMKYsQ8GJyak-0uVJ4z_YCN46nJsaCEoY5iAHzd6A5rsANK_wDdqlBpqNC-38bz7fxKpWx2xF6rd-e0d0cL4t3c/s320/tumblr_mlu0ikm6x61rok1n7o1_500.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Semmi. – emeli meg védekezőn a kezeit, majd végre sikerül elindulnunk.
Szerencsére Derek nem a beszédességéről híres, ezért az utunk meglehetősen
csendesen telik. Pontosabban csendesen telne, ha az égi háború nem vívná csatáját
ilyen intenzíven. A villámlások után szinte közvetlenül jönnek az ablakrengető
dörgések, teljesen kiráz ettől a hideg. Összehúzom magamon a dzsekit, meg úgy
az egész testemet, mintha kicsivel is biztonságosabb lenne ez a pozíció. Az eső
megállíthatatlanul üti a szélvédőt, az ablaktörlő maximális fokozaton küzd
ellene.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hova kell mennem pontosan? – kérdezi óvatosan, a merengésemből kizökkentve.
Megrázom a fejem, hogy szellemileg is visszatérjek a viharháború helyszínéről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Wilson Street 412/B. – suttogom. Egy biccentéssel vette tudomásul, többet meg
sem szólal. Sóhajtva az ablaknak dőlök, próbálom feldolgozni az elmúlt napok
eseményeit. Hale-ék, Caleb, az egyedüllét… Ezt nem fogom bírni hosszútávon, szükségem
van társaságra. Hiányzik Caleb. Hiányzik Zoe és a srácok Chicagoból. Tudtam,
hogy lesz egy mélypont az életemben itt, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar
eljön. Vagy ez csak a költözés utáni pánik? Remélem, hamar elmúlik. Nagyon
lehangoló érzés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A semmiből hirtelen hatalmas durranással
csap be közvetlenül mellettünk a villám. Nem bírom visszafogni a hangomat, egy
rövidebb sikkantás kicsúszik a számon. Nagyon összerezzenek, kicsit meg is ugrom
ültömben, amitől Derek szintén elveszti egy pillanatra a koncentrációját. Az
autó kitér a másik sávba, ahol éppen egy busz közeledik felénk. Azonnal
visszakapja a kormányt a megfelelő irányba, ezzel sikeresen megakadályozott egy
esetleges balesetet. Köpni-nyelni nem tudok a sokktól, ez mára nekem túlzás. Reszketve
pillantok ki az ablakon, és rögtön meg is látom az utcám címét az egyik ház
sarkán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Állj!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">A
hangom nem túl erős, de bőven elég ahhoz, hogy befékezzen a csúszós úton.
Másodjára zökkentem ki, de nem érdekel tovább. Nem bírok ebben a kocsiban ülni.
Szakad az eső, dörög, villámlik, engem mindez akkor sem érdekel. Inkább gyalog
teszem meg ezt a kis utat… vagy futva. Kivágom az ajtót, illedelmesen becsukom
magam után, majd vissza se nézek. Az esőcseppek lassan folynak le az arcomon a
könnyeimmel összemosódva. Azt hiszem, határozottan kijelenthetem; ez életem
legszörnyűbb napja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"></span></div>
<br />
<o:p></o:p>HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-86321754460113502282015-09-06T18:47:00.001+02:002016-01-22T18:06:06.605+01:00Őrültekháza (8. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Azt
hiszem, a legittasabb éjszakám után sem éreztem akkora fejfájást, mint a mai
reggelen. Mintha 4 oldalról pumpálnák kifele a koponyámat. Pillanatok kérdése,
mikor durran szét. A nap sugarai erőszakosan próbálnak átfurakodni a
szemhéjaimon, nekem még így sincs elég energiám kinyitni. Olyan erőtlenek a
végtagjaim, szinte meg sem bírom mozdítani őket. Mi van velem? A pontosabb
kérdés; mi történt velem? Emlékszem, hogy az erdőben futottam, és egy éles
fájdalom hasított a lábamba. Te jó ég, azok a karmok… kezdenek beugrani a
dolgok. Valami leterített, talán eséskor üthettem be a fejemet. Az sem kizárt,
hogy egy enyhe agyrázkódásom van. Várjunk már, hol a fenében vagyok egyáltalán?
Egy nagyobb, puha ágyban fekszem, valószínűleg franciaágy. Kellemes, férfias
illata van az ágyneműnek, biztosan nem kórházi ágy. Érzek magamon egy kellemes
vastagságú plédet is, kicsit jobban magamra húzom. Nem érzek veszélyt, ezért
nem akarok még felkelni. Jól esik pihenni. Halkan nyöszördülve átfordulok a
másik oldalamra, automatikusan Alpháért nyúlnék, ha mellettem lenne. Nem
valószínű, hogy otthon vagyok, így őt sem fogom meglelni. Sóhajtva a takarómat
gyömöszölöm össze kicsit, legalább azt magamhoz ölelhetem. Igyekszem elnyomni a
fejfájást, hátha vissza tudok még aludni. Egy érdekes beszélgetésre kapom fel a
fejemet a hátam mögül. Egyik hang határozottan ismerős, a másikat sosem
hallottam. Mindkettő férfi, az ismeretlennek valamivel mélyebb a hangszíne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF8cFwppv8uq9SaIR6kyNPHDc7EA5-gzgBwmq1zKe_Lkp94hBf8nsnM3Y5-1TfvmDSFVuAOf0dAAoqOEHvtCEi2YqYobi-B24vTmbc2dtLLb72SECFQtgNV70Ocqe1r-qDRd8Anqdywxo/s1600/tumblr_n5yuok2BGK1qcwmgmo1_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF8cFwppv8uq9SaIR6kyNPHDc7EA5-gzgBwmq1zKe_Lkp94hBf8nsnM3Y5-1TfvmDSFVuAOf0dAAoqOEHvtCEi2YqYobi-B24vTmbc2dtLLb72SECFQtgNV70Ocqe1r-qDRd8Anqdywxo/s320/tumblr_n5yuok2BGK1qcwmgmo1_1280.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">-
Peter, komolyan?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Most mi van? Elővigyázatosság, kedves unokaöcsém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Azt hiszed, egy kanimának árthat egy nyamvadt tükördarab? Egyébként is, tudod
jól, hogy náluk ez nem így működik! Igazából… fogalmunk sincs, hogy működhet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ahogy mondod! Gondolkodj egy kicsit, ha nekem elég volt Katet átváltoztatnom
egy mély karmolással, egy kanima mire lehet képes? Szóval te csak ne kötözködj,
talán ezzel a tükördarabbal mentem meg az életed.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mióta támaszkodsz bármi más eszközre? Omegaként nem bízol az erődben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nagyon kötözködős kedvedben vagy, bár ennek inkább örülnöm kellne. Ez bizonyítja,
hogy nem ártott meg a tegnapi kis éjszakai bunyó, úgyis kezdesz kijönni a
formádból. Inkább térj vissza a kanimád ápolgatásához, velem ne is foglalkozz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Kanima.
Mért ismételgetik, hogy kanima? Hallottam már róla, egy mitológiai állat, de
nem különösebben olvastam még utána. Egyáltalán rólam mondják mindezt? Miért
lennék kanima? Jó ég, kik közé keveredtem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Nagyon elhallgattak mögöttem, pedig
mostanra feltornázták a kíváncsiságom. Megpróbálok erőt venni magamon, hogy
felnyomjam magam ülésbe. Egy halk nyöszördülést képtelen vagyok magamba
fojtani. Erre valószínűleg mindketten felkapják a fejüket. Pillanatokon belül
érzem, hogy besüpped az ágy mellettem. Óvatosan nézek fel, és rögtön bele is
akadok azokba a bizonyos zöldeskék íriszekbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hogy érzed magad? – nyújt felém egy pohár vizet egy tablettával. Mint valami
kiéhezett kutya, úgy ugrok rá a kis ellátmányra. Mohón kortyolom a vizet, egy
pillanatra még a gyógyszer is megakad a torkomon, viszont az újabb víztömeg
után könnyen lecsúszik. Alig várom, hogy hasson.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hol vagyok? – a kérdését figyelmen kívül hagyva kérdezek vissza. Sosem jártam
ehhez fokható helyen. Mint valami átalakított raktárépület. Nem a
legbelakottabb, mit ne mondjak. Egy hosszú kanapé húzódik a hatalmas ablakok
előtt, egy dohányzóasztal, fotelek, egyetlen franciaágy, szekrény és egy
felfele vezető csigalépcső. Az utóbbi korlátjának dőlve áll tekintélyt
parancsolón a másik férfi. Vélhetően Derek nagybátyja.</span><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHHueghzS9AOv7JsO_tyXStuHtkTTSWebKVCuo_JLD53bY6dms8zWABZSVqiWcN7SkEpBxf2HBkIRv-CJce09viV6zxNxkbFNtNiFZEQRPabk6fRTSZ3J_olKk2NQoxYVD7Pu_TvCpRHE/s1600/tumblr_inline_n98ao0cvJ41shfvk5.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHHueghzS9AOv7JsO_tyXStuHtkTTSWebKVCuo_JLD53bY6dms8zWABZSVqiWcN7SkEpBxf2HBkIRv-CJce09viV6zxNxkbFNtNiFZEQRPabk6fRTSZ3J_olKk2NQoxYVD7Pu_TvCpRHE/s320/tumblr_inline_n98ao0cvJ41shfvk5.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Valóban egy tükördarabot
szorongat a kezében, aminek egy hegyesebb pontját az ádámcsutkájához bököd.
Feltűnően helyes pasi, ezek szerint jó génekkel van megáldva a család. Talán
valamivel izmosabb lehet az unokaöccsénél, magasságra viszont nem tudom
megítélni őket. Jóval idősebb nálunk, súrolhatja a 40-et is, de ez egyáltalán
nem hátrányként jelenik meg rajta. Egyszerűen egy tökéletesen érett férfi
látványát nyújtja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAcLBrMm3X7tRe-LfgGfZd3KhsXmTlMuksmJCnDeRC-t7xMrfggrWAWYPDG75k5cO30fy_hzOY82sM6TlIJvqpSX45hukDeT19qrblaO3p8ifKfkKQqEYHQ5y_Rj9HSsfd1GpMx8bowKY/s1600/tumblr_mp2nzffu1N1qalaono6_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAcLBrMm3X7tRe-LfgGfZd3KhsXmTlMuksmJCnDeRC-t7xMrfggrWAWYPDG75k5cO30fy_hzOY82sM6TlIJvqpSX45hukDeT19qrblaO3p8ifKfkKQqEYHQ5y_Rj9HSsfd1GpMx8bowKY/s200/tumblr_mp2nzffu1N1qalaono6_250.gif" width="200" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Biztonságban. – zökkent ki Derek nyugodt hangja a töprengésemből – Ne aggódj,
orvos is látott. Enyhe agyrázkódásod van, erre kaptál gyógyszert, a lábad pedig ellátták. Szerintem hamar rendbe jössz. - mondja lágyan, még egy halvány mosolyt is vélek felfedezni a szája sarkában. - </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">Idehoztalak magamhoz, de most, hogy felkeltél, hazaviszlek,
ha gondolod.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nagyon hálás lennék! – sóhajtok fel megkönnyebbülve. Azért valljuk be, ez egy
elég frusztráló szituáció. Vadidegen emberek között egy vadidegen helyen
ébredni… nem mellesleg egy egészen fenyegető probléma is szúrja a szemet a
lépcső irányából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Szórakozol velem, ugye? Nem visszük sehova! Mi van, ha hazafele menet akar
megtámadni? Komolyan képes lennél egy szűk légtérben maradni vele? Derek, ne
most csalódjak benned!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Ledöbbentenek
a nagybácsi szavai hallatán. Mi a fenét képzel el magáról? Nem is ismerjük
egymást, sosem találkoztunk, ő meg kapásból pszichopatának állít be? Azért
álljon meg a menet! Ezt nem hagyom szó nélkül. A fájdalmamat legyőzi az
adrenalin, azonnal kimászok az ágyból. A bokámban érzem azt az erős fájdalmat,
mint tegnap, ellenben a dühöm még ezt is simán elnyomja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Elnézést, de ki vagy te ahhoz, hogy bármit megítéljen rólam? Soha életemben nem
láttalak, a pár perccel ezelőtti beszélgetésetekből sejtem a rokoni kapcsolatot,
bár a kiállhatatlanságod szintén tökéletesen tükrözi a vérszerinti kapcsolatot.
Az alma nem esett messze a fájától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Felhúzza
az egyik szemöldökét magasra, nem hitte, hogy visszamerek beszélni, még egy
gúnyos kis vigyor is megjelenik a szája sarkában. Ha harc, hát legyen harc.
Továbbra sem rettent meg egyik Hale tag sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ó, micsoda nagyszájú tanárok vannak manapság. Volt az a… hogy is hívták?
Jennifer? Remélem, elég jól megleckéztetett ahhoz, hogy többé ne dőlj minden
második tanár karjaiba a sebeidtől félholtan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Hitetlenül
megrázom a fejem. Szánalmas, hogy nem tud velem személyesen beszélni,
egyszerűen átirányítja Derek felé a kommunikációt. Szép, egy férfi ne merne egy
nála fiatalabb nővel vitatkozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nekem ehhez semmi közöm, ahhoz annál inkább, hogy miért állítasz be egy
elmebeteg pszichopatának? Mi okom lenne bárkit is bántani? Nem tarthatsz itt,
nem mondhatod meg, mit csináljak! Szóval én most szépen összepakolom a
cuccaimat, és segítséggel vagy anélkül, de elmegyek!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">A
táskámat az egyik fotelben találom a kabátommal együtt, amit szó nélkül
felkapok, majd bicegve a nagy, eltolható ajtók fele veszem az irányt. Éreztem,
hogy nem hagyja annyiban a dolgot, így a nagyobbik Hale elém vágott, hogy
elállja az utamat. Nagy termetével felém tornyosul jócskán, ilyen közelségben
határozottan ijesztőbb, mint amíg csak távolról folyt a szócsatánk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet elengednem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Engem az nem érdekel, miben nem vagy biztos. Én akkor is el fogok menni, ha
belém vágod azt a tükördarabot. Hajrá, lássuk a Hale agresszivitást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">A
kilincsre rakom a kezem, hogy elhúzzam az egyik ajtót, ellenben nagybácsi Hale
morgásából ítélve nem tetszik neki. Hatalmas tenyerével csuklómra markol,
háttal fordít az ajtónak, majd nekinyom. A szabad kezemmel igyekszem hátrább
nyomni magamtól, viszont azt is hamar erős szorításába zárja, és a fejem mellé szorítja
őket. Tehetetlenül vonaglok alatta, a lábaimmal próbálom ellökni magamtól. Már
egész testével feszül nekem, esélyem sincs kiszabadulni alóla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Peter! – hallom meg a háta mögül Derek ideges hangját. Remélem, előbb vagy
utóbb leszedi rólam ezt a hatalmas bikát, kicsit kezd fájni a szorítása.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ide figyelj, én nagyon jól tűröm a visszabeszélést, azt viszont kevésbé, ha
akaratom ellenére történik valami. Ezért a saját érdekedben ajánlom, hogy
feküdj szépen vissza az ágyba, és aludj tovább még egy kicsit, mintha mi sem
történt volna. Esküszöm, semmi humorom itt tartani egy fiatal csitrit, akinek a
szülei nem tanították meg, hogy tisztelje az idősebbeket. Most megadom a
lehetőséget, hogy szó nélkül visszavonszold magad a helyedre, és még bocsánatot
sem kell kérned. – suttogja fenyegetőn, dühtől csillogó szemekkel az enyéimbe
nézve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nekem bocsánatot? – nevetek fel hitetlenül. Akármilyen szorult a helyzet, meg
kell tartanom a hidegvérem. Nem érezheti, hogy győzelemre áll. – Ha nem engedsz
el két percen belül, a térdem olyan helyet látogat meg, amitől csak keresztapa
lehetsz a továbbiakban. – felelem rezzenéstelen arccal. A tekintetét állom, egy
pillanatra sem kapom félre. Törjön le a szarva, csak a szája hatalmas. Bántani
meg úgysem fog, Derek nem fogja neki hagyni… vagyis ebbe a hitbe kapaszkodom
perpillanat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Így állunk? Rendben, én felajánlottam az egyszerűbb utat. Nem kötelező
elfogadni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3q8YWGtwQbt76HGjoJOmYYcAuyEo1ssexe2OPl6qDBg1QCfN9ouCHCZz0eTeMYFta_EyoLQLLNsVa9QLAh2TZAF29a8jde5-pMLbRwHvjkEM9B2UZrI-e3es0BQkIEXTxVCQnqQFh9z4/s1600/tumblr_nsa5leq5nD1uzgxebo6_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3q8YWGtwQbt76HGjoJOmYYcAuyEo1ssexe2OPl6qDBg1QCfN9ouCHCZz0eTeMYFta_EyoLQLLNsVa9QLAh2TZAF29a8jde5-pMLbRwHvjkEM9B2UZrI-e3es0BQkIEXTxVCQnqQFh9z4/s320/tumblr_nsa5leq5nD1uzgxebo6_500.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Ekkor
jön el az idő, hogy minden vér kiszalad az ereimből. Szikrázó kék tekintetével
a lelkemig hatol, mintha egy mélyről jövő sikítást akarna belőlem kicsikarni.
Igen, az igazi szemszíne is kék, de ez más. Ez biztosan nem az eredeti. Látom,
ahogy fokozatosan felveszi ezt a mélyebb, fényesebb színt, mintha egy filmből
kivágott részlet lenne, és csak utómunkával készítették volna a jelenetet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;">-
Peter, elég! – zengi be a helyiséget Derek mennydörgő hangja. Egy hirtelen
mozdulattal visszarántja a nagybátyját a vállánál fogva, így ő hátraesik.
Hitetlenül mered fel rá, a szeme sem úgy csillog, mint pár pillanattal ezelőtt.
Sokkal visszafogottabb és élethűbb; ez az igazi szeme. Derek védelmezőn elém
áll, hogy véletlenül se eshessen nekem, így az ő tekintetét nem látom. Igazából
nem is érdekel, csak el akarok innen tűnni, amilyen gyorsan lehet. Kihasználom
a jelenlegi „meggyilkollak a szememmel” szituációt, és egy pillanat alatt
kihúzom az egyik ajtót. A lábam őrülten fáj, de ez sem gátol meg a
menekülésben, sokkal nagyobb bennem az élni akarás ösztön. Lassan eszmélnek fel
szerencsémre, ezért gyorsan vissza is zárom az ajtót, majd mindent a hátam
mögött hagyva szaladok ki az épületből, ahogy csak engedi a testem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><i>HItaly</i></span></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-67150747142935922542015-08-28T12:37:00.004+02:002015-08-28T12:37:30.679+02:00Műsorváltozás!<div style="text-align: center;">
Sziasztok! :)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretnék veletek valamit megosztani. A suli hamarosan eljön. :( Én is szörnyen sajnálom, hogy vége a nyárnak, nagyon fog hiányozni. Nem mintha bármi változna, unalmamban én nem a padra firkálok, inkább mindenféle történetet írogatok a füzeteimbe. :P Ne aggódjatok egy pillanatig se, NEM lesz vége a blognak a továbbiakban. Imádom a Teen Wolfot, imádom Dereket és az egész sztorit. Rengeteg ötletem van, alig várom, hogy láthassátok már. A változás csupán annyi, hogy a részek nem kedden, hanem HÉTVÉGÉN várhatóak. Több időm lesz írni, átnézni, hogy tényleg minőségi munkát adjak ki a kezemből. Számomra a legfontosabb, hogy élvezzétek az írásom, hogy ne kelljen minden második mondatban belebotlanotok hibába és persze a tartalom sem utolsó. <strike>Szóval, aki közém és a blogolás közé mer állni, annak Derekkel gyűlik meg a baja</strike>! :3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYMzQAch29RMxkFiQqRPOZ4euUSiOZh4yB0dKmKs2r4kWx07EDHgvKa0_O4sb5UizmaeqOgObGQ6mRiwi6LfE5fSUgNkyXUDgu8f4s8LoXuvQsf2I-klkgUspFJCOqw2lRqKd_f-ugzRk/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYMzQAch29RMxkFiQqRPOZ4euUSiOZh4yB0dKmKs2r4kWx07EDHgvKa0_O4sb5UizmaeqOgObGQ6mRiwi6LfE5fSUgNkyXUDgu8f4s8LoXuvQsf2I-klkgUspFJCOqw2lRqKd_f-ugzRk/s400/large.gif" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A lényeg, hogy továbbra is várhatók a részek, viszont hétvégén érdemes legfőképp benézni. :) További jó olvasást! Nyugodtan írjatok véleményt, esetleg kívánságokat, zeneötleteket. Köszönöm, hogy velem vagytok! <3</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
HItaly:)</div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-39945141165274200852015-08-23T21:43:00.000+02:002015-08-23T21:50:50.263+02:00Valami nagy baj van (7. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Olyan
hirtelen eltelt ez a hét. Alig nézek fel a jegyzeteimből és már el is érkezett
a vasárnap. Érdekes hetem volt, sok tapasztalatot sikerült összegyűjtenem. A
kollégákkal nagyon jóba lettem, a diákok szintén megkedveltek vagy megutáltak.
A lényeg, hogy elhelyeztek egy csoportban, aztán ez még alakulhat bármelyik
irányba. Bátran ki merem jelenteni, szerintem határozottan sikerült
beilleszkednem. Jól érzem magam itt, mindenki annyira befogadó és segítőkész
velem, egy szavam nem lehet a környezetemre. Boldog vagyok, hogy megtaláltam
ezt az állást, itt remek helyem lesz a továbbiakban is. Ráadásul találkoztam
szombaton egy nálam picit fiatalabb, egyetemi társasággal. Velük talán
megtalálhatom a közös hangot, így nem maradok egyedül. Nos, igen, az egésznek a
hátránya, hogy Caleb ma utazik haza. Ez még egy nehezen megfutható kör lesz.
Annyira hozzászoktam a jelenlétéhez. Felkelt velem korán, reggelit csinált,
ebédet is készített a suliba, megkaptam a fejmosást, ha nem ettem meg. Mellettem
volt, segített mindenben, meghallgatta a problémámat, velem együtt örült a
sikereimnek. Fel sem tudom még dolgozni, mennyire fog hiányozni. Annyira
szégyellem, hogy kezdetben keveset voltam vele szellemileg, de ezen hamar
változtattam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQPR4I-iUifOH9OypmwDK0Tv9r14GjlN4umCD-0vKdOMZvAFDRIJvPWlbUyNvO2KeQwKqaJDjlaH4VHtoJS3pjHavApqqzdU45wOOFkSavRfjt_omOH_tK5gT_oOXeByK8DrbZ-TAJjNI/s1600/derek_hale_.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="175" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQPR4I-iUifOH9OypmwDK0Tv9r14GjlN4umCD-0vKdOMZvAFDRIJvPWlbUyNvO2KeQwKqaJDjlaH4VHtoJS3pjHavApqqzdU45wOOFkSavRfjt_omOH_tK5gT_oOXeByK8DrbZ-TAJjNI/s200/derek_hale_.jpg" width="200" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Azon az ominózus reggelen, mikor Derekkel szemtől szembe álltam,
minden megváltozott. Nem beszéltem róla senkinek, egyszerűen el akarom
felejteni, semmi közöm hozzá. Akármennyire böki a csőrömet, hogy Scott-ték alig
figyelnek a tanulásra, nem tehetek semmit. Stiles minden órámon bűntények
helyszíneit vizsgálja képeken, majd Maliaval beszéli meg hátrafordulva hozzá.
Lydia a laptopján nézelődik, Scott Kirával beszélget, iskola után mindenki
rohan a dolgára. Próbálom őket kordában tartani legalább a gimiben, de
kezelhetetlenek, valamitől teljesen be vannak zsongva. Nem feltétlenül
gondolom, hogy jó dologról van szó. Ez a figyelmetlenség erősen meglátszódik a
jegyeiken is, aminek nem örülök. Ez az utolsó évük, most kell igazán
megnyomniuk a tanulást. Talán egy szóbeli szaktanári figyelmeztetés kicsit észhez
téríti őket. Holnap ez ügyben intézkedni fogok. Perpillanat van rosszabb, amire
koncentrálnom kell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nagyon későn fogsz hazaérni. – pillantok fel Calebre, aki a nappaliban
csekkolja le gyorsan a már bepakolt sporttáskáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Lettivel átvészeljük. – legyint hanyagul. Igen, Letti az a bizonyos metálszürke
terepjárója.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem is aggódom, Letti lesz a legjobb társaság számodra! – bólogatok egyetértőn,
miközben már az ötödik szendvicset kezdem kenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Rio, hány hétre pakolsz? – néz rám nevetve. Oké, egy kicsit túlzásba estem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Most miért? 5 órás az út, minden órára jut egy szendvics. – suttogom sóhajtva,
a kést letéve megtámaszkodom a pulton. Kezdem felfogni agyilag is, hogy egyedül
maradok újra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Na, Rio! – jön be a konyhába, gyengéden megsimítja az oldalaimat – Nincs semmi
baj! Bármi baj van, vagy segítség kell, nyugodtan hívj fel. Tudod, a Skype a
barátunk. – suttogja a fülembe mosolyogva. Egy reszkető sóhaj után veszek erőt
magamon, hogy felé forduljak. Szorosan átölelem a nyakát, olyan nehéz elengedni
újra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ugye te is felhívsz néha? – fúrom a fejem a vállába, nagyon igyekszem
visszafojtani a könnyeimet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Egy perc nyugtod se lesz tőlem, ezt megígérhetem. – simítja hátra a hajamat egy
kézzel – A tegnapi egyetemista banda nekem úgy tűnt, megkedvelt téged, próbálj
közelebb kerülni hozzájuk. Bölcsészkarosok mind, tuti jól kijössz velük, és amíg
ez alakul, mi itt leszünk neked, Twisterről nem is beszélve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tudom. Köszönök mindent, Caleb! Sosem fogom tudni meghálálni ezt az 1 hetet, ami
alatt összeraktál lelkileg. Örülök, hogy sikerült tisztáznunk a helyzetet, és
mindezek után sem löksz el magadtól, sőt… Így lesz mindkettőnknek a legjobb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Egyetértek! – mosolyodik el, egy kis puszit nyom az arcomra – Nekem is nagyon
jót tett ez a közös hét, valahogy nyugodtabb lettem. Bármikor hívj le bátran,
főleg, ha már az őrület határán vagyok a sok munkától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Így lesz. – nevetek fel halkan, közben a becsomagolt szendvicseket egy
reklámszatyorba pakolom a két másfél literes buborékos víz mellé. Kell az
ellátmány, azért annyira nem rövid az út.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hé! – kapja el a karomat az utolsó ennivaló berakása előtt. Szépen kiveszi, és
leteszi a pultra – Még nem vacsoráztál, ez pont jó lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mosolyogva
megrázom a fejem, adok egy puszit a vállára, majd a szatyorral az ujjaim között
indulok kinyitni az ajtót. Caleb felkapja a táskáját a vállára, így megyünk ki
együtt az autójához. Pici Twisterem szintén követ minket, érzi, mi történik
perpillanat. Végülis, vele utazott több száz kilométert, aztán egy teljes hétig
babusgatta őt egy szeretetteljes gazdi. El akar köszönni velem együtt. Ketten
is búslakodni fogunk utána, úgy érzem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">6-kor
sikerült végleg elbúcsúznunk. Nem gondoltam, hogy ennyire meg fog viselni. Alig
telt egy fél óra, mire eltörött a mécses nálam. Ennek a dupláját sikerült
sírással töltenem, Alphát és Twistert ölelgettem magamhoz megnyugvás
reményében. Nem igazán sikerült összeszednem magam, ezért megpróbáltam
elterelni a gondolataimat. Olyan 25 percen belül sikerült összeállítanom a
holnapi leadandó tananyagot, erre a rövid időre sikeresen ki is kapcsolt az
agyam, de hamar kezdtek visszamászni a rossz gondolatok. Eszembe jutott az egy
héttel ezelőtti fogadalmam, miszerint lefutom a hamburgeres vacsora kalóriáit.
Így keveredtem ki a közeli erdő egyik ösvényére.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrC1i857cefjBLP0ULHhSZKRIxAPBAY3LOpEQ8CmTDBejxQjv4z0HE_V6V8tCMktcupJHB8FOXej1W1Yd0_fwJOeV8_NxXmwmNqSLm-SYOWQJVeQnF2cVdyWP5OHjJhvFQTiHAxU46cS0/s1600/tumblr_n15ma0xFJN1spw2g2o1_400.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrC1i857cefjBLP0ULHhSZKRIxAPBAY3LOpEQ8CmTDBejxQjv4z0HE_V6V8tCMktcupJHB8FOXej1W1Yd0_fwJOeV8_NxXmwmNqSLm-SYOWQJVeQnF2cVdyWP5OHjJhvFQTiHAxU46cS0/s320/tumblr_n15ma0xFJN1spw2g2o1_400.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Még nincs túl sötét, de a nap
lassan nyugovóra tér. Idebent az erdőben minden olyan békés, csendes. Tudom,
hogy történnek furcsaságok errefele, ettől függetlenül szükségem van a
nyugalomra és a tiszta levegőre, amit itt kaphatok meg igazán. Egy szürke tréningnadrágra,
vele egyszínű felsőre, valamint fekete futócipőre cseréltem le az otthoni
ruhámat, hogy kijöhessek a természetbe egy könnyed kocogásra. A fülembe
kellemesen hangosan énekel az egyik kedvenc bandám volt énekese, Adam Gontier.
A Three Days Gracetől szól éppen a Gone Forever. Nem tervezem megtenni mindazt,
amiről maga a dal szól, sőt, alig várom az újabb találkozást Calebbel. Egyszerűen
megnyugtat a hangja, a dallama, és éppen ez következett a lejátszási listán.
Hátha a következő szám kevésbé lehangoló lesz. Alapvetően nem a szövegére
figyelek, a saját gondolataim jobban lekötnek. Calebtől úgy búcsúztam el, mint
barát, semmi több. Az a bizonyos éjszaka végül nem jött össze. Nem éreztük többé,
hogy meg kellene tennünk, nem volt meg a szikra hozzá. Ezzel a tudattal azért
könnyebb az elválás. Azt hiszem, ez volt a legjobb, ami történhetett.
Mindkettőnk lelke belenyugodhat, hogy ez egy sikertelen kapcsolat volt,
barátságnak viszont tökéletes lesz. Efelől nincsenek kétségeim.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem tudom, mióta futhatok, de kezdem
érezni a lábaimban. Fáradtan egy fának dőlök, muszáj kifújnom magam. Az
elmélkedés elvette az időérzékem, még a kimerültség sem tűnt fel. A telefonom
háromnegyed 10-et mutat, késő van már. Teljes sötétség honol mostanra, alig
látni bármerre. Egy bizonyos szintű pánik kezd hatalmába keríteni, csupán a
telefonom fénye nyugtat meg. Sietős léptekkel indulok visszafele az ösvényen, a
fülhallgatóm meg sem kísérelem kihúzni a fülemből. Nem vagyok benne biztos,
hogy hallani akarom, mi minden mocorog körülöttem. Igyekszem a lábam elé
koncentrálni, hogy véletlenül se tévedjek le az útról, valaminek mégis sikerül
elterelnie a figyelmemet. Egy régi, leégett ház bújik meg a fák árnyékában, ami
ímmel-ámmal, de áll még. A telefonom vakuját arrafele irányítom, a kíváncsiságom
felülkerekedik a félelmemen. Az ajtaja csukva, a betört ablakok lehúzva, mintha
védelmet kellene nyújtaniuk. Nem hiszem, hogy bárki oda bemenne, rémisztő ez a
hely. Szinte azt várom, mikor ugrik ki rám odabentről valami. Hátrálok is pár
lépést, nem kísértem inkább a sorsom. Nem valószínű, hogy ténylegesen van bent
valami vagy valaki, ettől függetlenül reggel szívesebben körülnéznék itt. Ha
visszatalálok, egyszer mindenképp benézek. Vagy ez magántulajdon? Be lehetne
egyáltalán menni? Ennek jobban utána kell néznem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Visszatérek az utamra, jobb, ha nem
kószálok el onnan. Az idő meglehetősen lehűlt, a pulcsimat jobban össze kell
húzzam magamon. Gyanakvón körbepillantok időnként magam körül biztos, ami
biztos alapon. A hátam mögé gyakran téved a tekintetem, talán nem olyan meglepő
egy ilyen helyen, ha paranoiássá válik az ember.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-size: 12pt; text-indent: 7.1pt;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Valami </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; text-indent: 7.1pt;">furcsa zajt hallok, ezt még az
aktuális zeném sem tudja elnyomni. Bizonytalanul kihúzom a fülhallgatókat,
hátha felismerem a hangot. Az ereimben megfagy a vér, befeszült testtel leblokkolok
az út kellős közepén. Halk, sziszegéshez hasonló hangok jönnek a bokrok
környékéről, szinte biztos vagyok benne, hogy ez nem a szél. Ellenben az is
halál biztos, hogy ez nem kígyó. Mint valami gyík vagy bele sem merek gondolni,
milyen hüllő adhat ki ilyen hangot. Szoborrá dermedve próbálom kikövetkeztetni,
merre lehet ez az állat, mit akarhat, és egyáltalán észrevett-e engem. Egy
nagyon halk, mély sóhajt követően rendezem a gondolataimat. Nem maradhatok itt
egész éjszaka, ezt kell megértetnem a testemmel. Óvatos léptekre kényszerítem a
lábaimat. Alig haladok előre, de legalább csendben teszem. Hamar kiderül, hogy
nem elég csendesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjACxh-FyQBFNI9-IHB6-PSI5VoSW25A4okHWsgp3bjqw_zkoO82fanRIrnAGEF_gmr69FDY9eBeu3m89i6-j_Q0FeRrG-PiNE-HUGfiWtOn1zZdKxHj_KO8SlKWw9r0A7OO4AXyl5m1zc/s1600/pMwCR.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjACxh-FyQBFNI9-IHB6-PSI5VoSW25A4okHWsgp3bjqw_zkoO82fanRIrnAGEF_gmr69FDY9eBeu3m89i6-j_Q0FeRrG-PiNE-HUGfiWtOn1zZdKxHj_KO8SlKWw9r0A7OO4AXyl5m1zc/s320/pMwCR.png" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Egy éles fájdalom hasít a bokámba, mintha egy késsel vágták
volna fel mélyen. Hangos sikítás szakad ki a torkomon, messziről hallom a
visszhangját. Pillanatokba sem telik, mire az egyensúlyom elvesztem és a földre
kerülök. Az érzés megbénít, szétárad az ereimben a fájdalom, a tehetetlenség.
Nem hétköznapi vágás, ez valami sokkal súlyosabb. Alig érzékelem a külvilágot
körülöttem, a szemhéjaim egyre nehezednek. Egy utolsó emlékem van, mielőtt
végleg lecsukódnak a szemeim. </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; text-indent: 7.1pt;">Egy magas alak tornyosul felém, a kezein hatalmas
karmok éktelenkednek, amiről valami sűrű folyadék csöpög. Ez nem állat… ez nem
lehet állat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; text-indent: 7.1pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; text-indent: 7.1pt;"><i>HItaly</i></span></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-61127101233568153442015-08-13T21:33:00.001+02:002015-08-13T21:41:40.139+02:00Túl sok titok (6. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ez… érdekes meccsre sikeredett. – mondja ki a nyilvánvalót Caleb. Éppen
hazafele tartunk, a karja alá bújva merengek a történteken. Szinte csak ő
irányít.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Aha. – bólogatok amolyan „igen, biztosan” stílusban, nem igazán tudok másra
figyelni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
De legalább nyert a sulid. – ad egy puszit a fejemre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Aha. – bólogatok tovább, mint valami nehéz felfogású idióta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Oké, látom, veled mára vége a kommunikációnak. – sóhajt fel. A házamhoz érve
maga elé enged a bejáratnál. Szégyellem magam, mostanában túl sokat merülök el
a gondolataimban ahelyett, hogy kiélvezném a jelenlétét. Nem tehetek róla, ez a
város annyi titkot rejteget előlem. A kíváncsi természetemnek hála, képtelen
vagyok leállni a kutatással, amíg nem találok válaszokat. Erény vagy sem, ilyen
vagyok. Mindenkinek lehetnek hibái.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Sajnálom, tényleg! Gondolom, azért megérted, hogy a tanítványaimról van szó.
Egy bizonyos szinten aggódhatok értük, nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Persze, én sosem mondtam az ellenkezőjét. – emeli meg a kezeit védekezőn –
Csupán gyanítom, hogy nem ez a legnagyobb probléma, amin kattogsz egész nap.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mi más lenne? – húzom fel a szemöldököm. Ha az emlékezetem nem csal, egy szót
sem szóltam Derekről neki. Nem is szükséges tudnia, ő maradjon az én kis titkos
titokzatosságom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem tudom, ezért zavar nagyon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nincs okod aggódni, néha túl sokat képzelsz a dolgok mögé. Itt vagyok, jól
vagyok, látod, hogy egészen beilleszkedtem ide… legalábbis próbálkozom. Mi a
probléma?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem
válaszol a kérdésre, sóhajtva megrázza a fejét, majd felindul az emeletre.
Értetlenül nézek utána, valami nem stimmel nála sem. Istenem, legalább ő
könnyítse meg a helyzetemet azzal, hogy beszél hozzám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Bezártam a kaput, a bejárati ajtót
szintúgy, a teraszajtót ellenben elhúztam. Kellemes idő van kint,
kisszelőztetem a házat. Twister az itatójából lepetyel vizet, de felkapja a
fejét az érkezésemre. A cipőlevétel után felkapom a kezeimbe, kicsit
megszeretgetem. Annyira örülök neki, ő legalább velem marad miután Caleb
elmegy. A cicám is boldog a jelenlétem miatt, ezt dorombolással és bújással
igyekszik bizonyítani. Mosolyogva adok egy puszit a fejére, aztán fektetem le a
kis helyére. A szemem az órára siklik, lassan fél 11-et üt. Úgy gondolom, egy
gyors tust vagy fürdőt követően ledőlök. Holnap, ahogy a hét minden napján,
korán kell kelnem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Feltrappolok a lépcsőn, egyenesen a
szobámba veszem az irányt. A pizsimet előkotrom, amit a párnám alá rejtettem
ágyazáskor. A fürdőszobát hamar letudom, a tus mellett döntöttem, valahogy
jobban esett kivételesen. Fogmosással, sminklemosással együtt nagyjából fél
órába telik az egész. Jöhetne a jól megérdemelt ágyba bújás, a lelkiismeretem
viszont még nem készült fel rá. Előbb tisztáznom kell a dolgokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Caleb, bemehetek? – kopogok be halkan a szobájába. Nem kapok reakciót, bent
teljes csend honol. Remélem, nem haragszik rám, nem akartam megbántani. – Cal,
kérlek! Ne haragudj rám, tudod, hogy nem akarok neked rosszat! Nagyon örülök,
hogy itt vagy velem, komolyan! Sokat jelentesz nekem, igyekszem több figyelmet
szentelni neked, főleg, hogy nemsokára elmész. – egészen elhalkul a hangom, nem
akar több szó kijönni a számon. Az ajtónak dőlve várok bármi választ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Bocsi, itt vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQCzSd4lnrSZwtYRJ61FXbYAy6uI3SBP-Jp0YwC7KdRbOIJ2cv8AeeHtiOQJ_LtzTdIngzTicw2iK9L9PEAea7_Gy2pVINrw7Twl-UQaZ-uQk6xtwG0thjiED6Hg-pWysTTbEpROiyKH0/s1600/11903521_903985219676728_1821230779_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQCzSd4lnrSZwtYRJ61FXbYAy6uI3SBP-Jp0YwC7KdRbOIJ2cv8AeeHtiOQJ_LtzTdIngzTicw2iK9L9PEAea7_Gy2pVINrw7Twl-UQaZ-uQk6xtwG0thjiED6Hg-pWysTTbEpROiyKH0/s320/11903521_903985219676728_1821230779_n.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Összerezzenek
hirtelen, nem számítottam, hogy a hátam mögül is jöhet a hang. Sóhajtva felé
fordulok, felnézek a szemeibe. Halványan elmosolyodik, felemeli a kezében
tartott krémet, amit a bokámra használok. Hála az égnek, nem haragszik… vagy
jól titkolja. Átölelem a nyakát szorosan, az álla alá fúrom a fejem. Nem
habozik sokat, a karjaiba zár azonnal, végigsimít gyengéden a hátamon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Sajnálom! Ígérem, sokkal többet leszek veled fejben is! Imádlak, tisztában vagy
vele pontosan!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Na, jól van, elég lesz, Rio. – nevet halkan – Nem haragszom, nincsen baj, ne
pánikolj.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tuti? - nézek fel rá nagy szemekkel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tuti. – bólint mosolyogva, egy puszit nyom az orromra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ide is kérek! – kapom el az ajkát egy gyengéd csókra. Nem rest viszonozni, a
nyelvét rögtön hadba indítja az enyém ellen. A csókcsatát eddig én vezetem,
ezért lassan hátrálok a szobájába, aminek az ajtaját készségesen kinyitja
mögöttem. A nyakánál fogva húzom magammal befele, ő pedig vigyorogva követ. A
lábával lazán berúgja az ajtót, majd az ágyhoz érve lassan ledönt rá. Talán ez
lesz az az éjszaka? Nem igazán tudom eldönteni, szeretném-e egyáltalán. Valami
biztosan nem stimmel közöttünk, a kapcsolatunk nem olyan, mint régen. Ezért
lesz szükség arra az alkalomra, azzal mindent kideríthetünk, és eldől, mi lesz
a sorsunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirSb-fRXO5_5thXUH4jhOJmoryMhhyphenhyphenTA5WCwz1pePjWo1a0dnb0He21BR2v5y3f9YYXyI3UMJuIDw8lZU_SUOp7DeUwkjSPW8v7nhslzLhVoL8U8ykHkBMiCshvkGryNjzVRKDAHP6KSg/s1600/Teen-Wolf-Derek-Hale-tyler-hoechlin-22775785-453-587.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirSb-fRXO5_5thXUH4jhOJmoryMhhyphenhyphenTA5WCwz1pePjWo1a0dnb0He21BR2v5y3f9YYXyI3UMJuIDw8lZU_SUOp7DeUwkjSPW8v7nhslzLhVoL8U8ykHkBMiCshvkGryNjzVRKDAHP6KSg/s200/Teen-Wolf-Derek-Hale-tyler-hoechlin-22775785-453-587.jpg" width="153" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem,
nem ez volt a megfelelő alkalom. Akármennyire fáj bevallanom, az aznap
történtek jártak a fejemben, nem tudtam 100%-ban rá koncentrálni. Nem mellesleg
furdalt a kíváncsiság, ki lehet ez a Hale. A csókcsatánk gyengéd puszivá
enyhült, a végére pedig egyszerű beszélgetésbe csapott át a tevékenységünk. Caleb
kedvesen ellátta a bokámat, be is kötötte a fáslival, majd elköszöntünk éjszakára
egymástól. Miért nem maradtam ott? Nekem szintén jobban esett volna a karjai
közt elaludni, mint a kavargó gondolataimmal, csak… oké, nem titkolom, utána
néztem kicsit Dereknek. „Kicsit”, nagyjából fél 2-kor sikerül lefeküdnöm rendesen.
Annyi cikket találtam róla. Több blogon és fórumon is folynak találgatások, ki
lehet ő. Mindenfélét láttam, bűnöző, névtelen hős, gyászoló pszichopata, a kedvencem;
vérfarkas. Rengeteg, de tényleg rengeteg photoshopolt képet találni róla
színezett íriszekkel, karmokkal, agyarakkal, némelyik egészen élethű, némelyik
ellenben komolyan szánalmas próbálkozás. Mit lehet tenni, az unatkozó ember
bármire képes.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Érdekes, normális fotót alig találni róla. Néhány rendőrautóba
szállós, futós vagy csupán sétálós képre leltem. Nagyon titkolja a kilétét, bár
a múltját elnézve ez nem olyan meglepő. A családja tűzvészben halt meg,
elméletileg szándékos gyújtogatás történt a házukban. </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Ő, a húga, a nagybátyja,
valamint a nővére élték túl, azóta viszont a nővérét meggyilkolták. Istenem, szegény
férfi mi mindenen ment át az élete során, holott nem tűnik olyan öregnek. Pár
évvel lehet nálam idősebb. Mit ne mondjak, a külseje sem utolsó. Komoly
edzésterve lehet, egy hatalmas bikához tudnám hasonlítani a testalkatát. Az
arca és a szemei figyelmet vonzók. Férfias élek, kemény tekintet, magabiztos
kiállás. Magányos farkasnak tűnik, pedig bármelyik nő biztonságban érezhetné
magát a társaságában. Sajnos ezzel kapcsolatban sem találtam információkat, a magánéletéről
semmit nem tudni. Sikeresen titkolózik, mondjuk ezt megértem. Még csak celebnek
sem mondható, ettől függetlenül sokan csámcsognak az életén. Kiborító lehet,
bele tudnék pár napon belül őrülni. Sokan túl hamar elítélik, közben senki sem
kíváncsi, mi folyhat a háttérben. Azt be kell vallani, elég sok bűntényt és
gyilkosságot próbáltak a nyakába varrni, valahogy mégis mindet megússza. Vagy
nincs köze hozzá, vagy tényleg jól álcázza a gyilkolási hajlamát. Nem tudom,
annyira össze vagyok zavarodva, nekem nem tűnik rossz embernek. Ennek ellenére
akkor sem lenne szabad a diákok közelébe lennie. Talán ők bíznak benne, pedig nem
kellene. Holnap megpróbálok beszélni Scottékkal. Igaz, nekem ebbe nincs nagy
beleszólásom, tanácsként akkor sem árthat. Na jó, most már tényleg alvás, így
is hulla leszek reggel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhginZArCxCDI6XxXExpRpjpA528I-2q_u9ZXV_w2egeQAofFfkb_1u0n14yn8Y-6QarYxD7UL0BEa5INkD1H50px1DR9ppk8kKr0hFjP-mM7kxP6Oklqm2HbNTA5Q9DhNTaHI1Ba6pM2U/s1600/Derek_hale.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhginZArCxCDI6XxXExpRpjpA528I-2q_u9ZXV_w2egeQAofFfkb_1u0n14yn8Y-6QarYxD7UL0BEa5INkD1H50px1DR9ppk8kKr0hFjP-mM7kxP6Oklqm2HbNTA5Q9DhNTaHI1Ba6pM2U/s320/Derek_hale.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem
nekem való az éjszakázás, alig bírtam felkelni a vekkeremre, ami az őrült
csilingelésével szakította félbe álmaimat. Hogy ki volt a középpontjában?
Könnyű lehet kitalálni, pláne a tegnap éjszakai kutatótúrámat figyelembe véve.
A vérfarkasos téma nagyon magával ragadhatott, álmomban vörös szemekkel, hatalmas fogakkal és karmokkal kergetett az erdőn keresztül. Zseniális, pont ez hiányzott
nekem, nincs elég zűr körülöttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A reggeli rutinomat hamar elvégeztem,
fürdő, öltözködés meg minden. Reggelivel ma nem várt senki, bizonyára Caleb nem
kelt fel. Nem is baj, legalább ő pihenjen, ha már megteheti. Csupán egy
szendvicset készítettem magamnak, amit hamar bekaptam. Twistert szintén aludt,
nem akartam felkelteni, ezért csendben raktam neki reggelit, a vizes tálkáját
feltöltöm, nehogy hiánya legyen bármiből, a teraszajtót pedig kinyitottam
kicsit, hogy kimehessen a levegőre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Zombiként vonszolom magam az utcán, alig
van erőm járni. Én idióta a séta mellett döntöttem abban reménykedve, ez majd
felébreszt. Hát nem. Fáj a bokám, álmos vagyok, és szokatlanul kevesen
járkálnak az utcákon. Ilyenkor már indulni kellene iskolába, merre van
mindenki? A gimihez felvezető fehér aluljáró szerű útra térve sem lett nagyobb
a tömeg. Azonnal előkapom a telefonom, csak arra tudok gondolni, hogy
benézhettem az időt. Valami szokatlant érzek a hátam mögött, mintha valaki
figyelne. El is felejtem megnézni az órát, óvatosan átpillantok a vállam felett.
Egy magas, nagy testalkatú, fekete sziluettet látok középen. Nem látom az
arcát, de biztos vagyok benne, hogy engem néz. A haja kócosan mered felfele,
keresztbetett lábakkal és zsebre dugott kézzel álldogál a falnak dőlve. Semmi
félelem nincs bennem, ha bántani akarna, már megtette volna. Kíváncsian
fordulok felé teljesen, lassú léptekkel indulok meg felé. Ahogy közeledem,
annál tisztábban rajzolódik ki előttem Derek arcvonásai. Mi a frászt keres itt?
Megint Scottékat keresheti? Nagyon begurulok, ha még az iskolából is lógatja
őket. Semmi sem lehet olyan fontos, mint a fiatalok jövője.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Segíthetek? – lépek óvatosan közelebb hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem, köszönöm. – rázza meg halványan a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Vár valakit esetleg? – húzom fel a szemöldököm kérdőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Igen. – bólint halványan. Hát nem egy bőbeszédű ember.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem lenne szabad itt lennie. Jobban tenné, ha nem ólálkodna az iskola körül.
Hagyja békén a diákokat, legfőképp Mr McCallt és a barátait! Ez az utolsó évük,
muszáj 100%-ban a tanulásra koncentrálniuk! Semmi joga távol tartani őket az
iskolától, sőt… Akármivel szerezte meg a bizalmukat, felejtse el őket!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Először
nem válaszol, csupán ellöki magát a faltól. Egy lépést hátrál tőlem, de
továbbra is keményen néz a szemeimbe. Engem nem félemlít meg, egy pillanatra
sem kapom félre a tekintetem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDqRqxjB1N0KoqtS1iC96UySGvi_XZG0gpIDIblzQ_4lWf1eloNoCH70Kt4AvJze5ZeHyF0FmnrLPdQB3iBWhP1zU7prLLmNdi6nNmpqJiE5txz4I7ljWM_-09XjMa-rWpGyaCDojMciY/s1600/o12nu.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDqRqxjB1N0KoqtS1iC96UySGvi_XZG0gpIDIblzQ_4lWf1eloNoCH70Kt4AvJze5ZeHyF0FmnrLPdQB3iBWhP1zU7prLLmNdi6nNmpqJiE5txz4I7ljWM_-09XjMa-rWpGyaCDojMciY/s1600/o12nu.gif" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Először is, úgy gondolom, ehhez nem sok köze van. Másodszor pedig Scott meg a
többiek felnőttek, nagykorúak. Döntöttek, bíznak bennem. Ebbe maga nem szólhat
bele. Nem én vagyok a rosszfiú, nem tőlem kell félteni őket. Higgye el, sokkal
durvább dolgokba lehet botlani az utcákon. Ha akarnám, már régen bánthattam
volna őket. Nem tettem. Mind élünk, mind jól vagyunk. Mi az aggodalom oka? –
húzza fel a szemöldökeit amolyan „na, ehhez szólj hozzá” stílusban. Megszeppenve
nézek fel rá, egy szó nem jön ki a számon, a levegőm is megakad valahol
félúton. Rövid, ellenben nagyon ütős a repostja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ez akkor sem helyes! – nyögöm ki felocsúdva a döbbenetből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
A saját érdekében jobban teszi, ha nem üti bele az orrát a mi dolgunkba! –
mondja halkan, de annál inkább tekintélyt parancsolón. Nem merek visszaszólni,
némán bámulok zöldeskék íriszeibe, amiben némi düh, gondterheltség és talán
aggodalom csilloghat. Meglepő kombináció.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 0px;">
<span style="font-size: 12pt; text-indent: 7.1pt;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; text-indent: 7.1pt;">A hátam mögött halk morajlást hallok,
diákok kezdenek lézengeni az iskola felé. Megfordulok egy pillanatra, felmérem
a helyzetet mögöttem. Mire visszanéznek… egyedül maradok az aluljáróban a
gondolataimmal.</span></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-8830105833649037112015-08-06T02:14:00.000+02:002015-08-06T02:21:19.065+02:00Barátságos mérkőzésből üldözés (5. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Sziasztok! :)</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><b>Bocsánat a késésért, nagyon szégyellem, de nem fogok hazudni... nyár van, pihenek így érettségi után (igaz, hogy csak infóból érettségiztem, egyelőre viszont annyi elég is volt :D), ezért késtem meg a résszel. Bocsánat, szólok Liamnek, hogy keressen nekem is egy lyukat, ahova beeshetek szégyenemben... (SPOILER SPOILER SPOILER, mondjuk nem olyan hatalmas :D Aki látta már az 5. évad eddigi részeit, érteni fogja! ;) ) Bocsánat, itt vagyok, itt a rész is, igyekszem nem késni a következővel! Jó olvasást! ;) :)</b></span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
reggeli napfény kellemes melege csapja meg az arcom. Hunyorogva kinyitom
résnyire az egyik szemem, bántja még az erős fény. Alphát keresem automatikusan
a kezemmel, aki tőlem nem messze hever a takaró alatt. Elnyúlok érte, most nem
vágyom másra, csak a puha bundájára, hogy magamhoz ölelgethessem. Annyira üres
az ágyam, egy embernek túlságosan nagy. Lejjebb húzom magamon a pólómat, a
plédemmel pedig a fejem búbját is betakarom, csupán az orromnak és Alpha
fejének hagyok ki egy kis rést. Istenem, annyira nem akarok kikelni ma innen. Elképzelhető,
hogy ez lesz életem egyik legkínosabb reggele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Az órám őrületes csipogásba kezd.
Elképesztő, milyen idegesítően hangos órákat tudnak gyártani egyesek… Át
kellene váltanom a telefonom ébresztőjére, ott levehetem a hangot (akár
teljesen), és beállíthatok olyan dalt, amit csak én kívánok. Hm, megfontolandó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nyöszörögve kikelek az ágyból, egy
nyújtózkodás kíséretében ásítozom. Mehet a reggeli rutin, fürdőszoba, fogmosás,
zuhany, a hajamat most lófarokba kötöm. Ha már annyit szenvedtem tegnap a
ruhaválasztással, ma azért is egy lazább szerelést veszek fel. Egy
halványsárga, lenge, ujjatlan felsőt választok, amin különböző világos színekben
pompázó pillangók vannak. Mellé egy világosszürke csőnadrág, és egy fehér saru.
Nem tudom, milyen idő lesz, ezért egy barna blézert hozzádobok a szettemhez.
Volt időm bíbelődni a kontaktlencsével, ezért a szemüvegemet a táskámba dobom,
a fontosabb dolgokat elrakom, és sietek is le a konyhába egy gyors reggelire. A
lábam egészen helyrejött, kicsit szúr, ha ránehezedek, de semmi komoly. Talán
kímélem pár napot, úgyis rég ültem volán mögött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Jó reggelt. – hallok meg a pult felől egy egészen halk köszönést. Felkapom a
fejem, a hang irányába pillantok. A szívem ritmusa heves tempóra vált, simán
elmehetne egy dubstep alapnak. Mély sóhajt véve elindulok a konyhába, a
lépteimet lassabbra veszem, húzni akarom az időt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Jó reggelt. – suttogom félrepillantva. Nem merek felnézni rá, biztos rákvörösre
fordult át a természetes testszínem, hát még ha a szemébe néznék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
A tűzhelyen van rántotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Az
említett berendezés felé fordulok, amin még füstölög a frissen készített
reggeli. Elmosolyodom halványan. A gondoskodás kitörölhetetlen tulajdonsága
marad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Köszönöm! – pillantok fel rá bizonytalanul, ő viszont tovább görgeti a
telefonján megnyitott oldalt. Sóhajtva kiszedek magamnak egy kisebb adagot, egy
pohár teával karöltve leülök vele szemben a pulthoz. A konyhám össze van nyitva
az étkezővel, van egy 6 személyes asztal, ennek ellenére én általában a pultnál
eszem. Közelebb van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hogy aludtál? – iszik bele a kávéjába pókerarccal. Ne tudok semmi érzelmet
leolvasni, ahhoz a szemét kellene látnom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Volt már jobb. – felelem halkan – Te?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Dettó. – bólint. Kicsit tartózkodó, ő sem meri felhozni a témát. Ezt akkor is
muszáj lesz megbeszélnünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
A tegnap este… - próbálok belekezdeni valamilyen módon. Én sem tudom pontosan,
hogy vágjak bele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Felejtsük el, rendben? – sóhajt fel, megrázza a fejét – Ez így sikerült, nem
kell felhánytorgatni. Nincs semmi baj ezzel, akárkivel előfordul. Legközelebb
hátha máshogy alakul. Esetleg találunk egyet a fiók mélyén... – néz fel rám
óvatosan. Halkan nyelek egyet, azonnal feltörnek bennem az érzelmek, amiket sikerült
éjjel kiváltania. Annyira kívántuk egymást, szó szerint kiéhezett farkasként
kaptunk a másik ajka után. A bőrömet libabőr lepte el minden puszijától a
torkomon, a mellkasomon, és lejjebb a testemen. Egy józan gondolatom nem maradt
a fürge nyelve munkáját és nedves csókjait követően. Meg akartuk tenni,
szörnyen vágytunk rá, ez mindkettőnkön látszott, nem mellesleg feltűnően
érződött is. Néha már egy érintésétől azt hittem, felrobbanok. Türelmetlenül,
de ki szerettem volna várni az egészet. A lihegésünk töltötte be a szobámat, a
mellkasunk majdnem egyszerre mozgott tempósan, egy nagyon hosszú, őrjítő
bemelegítésen voltunk túl. Mégsem történt semmi. Az ok igazán egyszerű… Egy
gyerek komoly felelősség, sosem jött szóba nálunk. Nyilván ez alkalommal sem
volt másképp. Nincs szükségünk még gyerekre, főleg ilyen „kapcsolatban”, amiben
éppen élünk. Ebből kifolyólag a védekezés egy fontos szakasza a szeretkezés
folyamatának. Amíg együtt voltunk, bevállaltam a fogamzásgátló szedését,
viszont a szétválás óta ezt befejeztem. Egyikünk se számított rá, ergo
óvszerrel senki sem szolgált. Soha senkinek nem kívánok olyan kellemetlen
pillanatot, mint amit mi éltünk át éjszaka. Őrülten feltüzeltük egymást,
mindenünk lüktetett, mégis egy szenvedés lett a végkifejlet. Kielégítetlenül,
az érzésektől megrészegülve úgy döntöttünk, mindenki vonuljon vissza a saját
helyére. A végén még annyira becsavarodtunk volna, hogy a védekezésről
„véletlenül” megfeledkezünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Én azért nem szeretném teljesen elfelejteni… - suttogom bátortalanul – Nekem
jelentett valamit... Talán nem is keveset.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Megértem, ezzel hasonlóképpen vagyok. – simítja meg gyengéden az arcomat – Majd
megpróbáljuk újra, ez a kis incidens pontosan arra sarkall, hogy nem szabad
feladnunk. Igenis megvan még az a láng, ezzel az éjszakával kideríthetjük, mi
lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
szemeibe nézek mélyen, igyekszem mindent kiolvasni belőlük. Őszintén csillognak
zöldeskék íriszei, némi érzelmet vélek felfedezni mellette, de nem tudnám
megmondani pontosan, miket. Igaza van, újra meg kell próbálnunk, semmi
vesztenivalónk nincs.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimS0s6GgUfjMVJ8j7JR2rZJirrdyD0jWYRw0QpKEvTVmveC81oB8ZuVT3Xlhir87EuZexYTy4p7moIeoTCNQTEVU1HUjpNwV1zA17ybQmglyZ9BVtyGGuhf4P8cyQtFidOgrXNmM1-4qU/s1600/giphy+%25283%2529.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimS0s6GgUfjMVJ8j7JR2rZJirrdyD0jWYRw0QpKEvTVmveC81oB8ZuVT3Xlhir87EuZexYTy4p7moIeoTCNQTEVU1HUjpNwV1zA17ybQmglyZ9BVtyGGuhf4P8cyQtFidOgrXNmM1-4qU/s320/giphy+%25283%2529.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ma lesz egy lacrosse meccs, van kedved eljönni velem? – térek ki a válasz elől.
Nem vágok rá egyből konkrétat, ezen kicsit gondolkodnom kell még.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ha szeretnéd. – fújja ki lassan a levegőt, nem erre a válaszra számított. Újra
beleiszik a kávéjába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Máskor megbeszéljük, sietnem kell. – pattanok fel a helyemről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Bele se kóstoltál! – rázza a fejét rosszallón – Nem indulhatsz el éhesen!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Útközbe megállok, veszek valami reggelit, ígérem! Ne haragudj, komolyan sietnem
kell!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Hátra
sem merek nézni a csalódott szempárba, csak gyorsan elpakolok, egy puszit
nyomok az arcára, a táskámat a vállamra kapom, végül a garázsba sietek.
Legalább a tanítás eltereli a gondolataimat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mit
gondoltam? Az iskola semmire sem megoldás. Egy másik rejtély övezi a helyet,
amin megállíthatatlanul kattogott az agyam mind a 7 órámon át. Mit ad a sors, titokzatos
Hale gimnáziumi ismerőseivel volt a második órám. Részemről és részükről is
nagy megdöbbenés volt az első reakció. Nagyon furcsa dolog van körülöttük, ha
mind Derekhez kapcsolódnak valamilyen formában. Miért állnának egyáltalán szóba
egy olyan emberrel, mint ő? Alig tudni róla valamit, szinte csak rendőrségi
ügyekben olvasható a neve. Oké, igazság szerint engem is egyre jobban izgat, ki
lehet ő valójában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A délután eltelt lassan. Miután
hazaértem, leültünk egy hosszú, tartalmas beszélgetésre egy finom, meleg ebéd
mellett. Egyelőre abban maradtunk, hogy megpróbáljuk újra, ha úgy érezzük,
megfelelő az alkalom. Addig maradunk a puszinál és a bújásnál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Ebéd után kicsit Twisterrel
foglalkoztam. Játszottam a kicsivel, kikeféltem a bundáját, majd álomba
ringattam. Az ölemben fekve dorombolt, miközben a holnapi tananyagot dolgoztam
ki, megnéztünk egy filmet Calebbel, megvacsoráztunk, és gyalog kiindultunk a
pályára. Útközben szintén akadt rengeteg kibeszélnivalónk, nem telt némán az
idő. A meccs 8-kor kezdődik, mi már a lelátón ülünk 7:50-kor, a suli lacrosse csapatáról mesélek néhány
dolgot neki, hogy képben legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tehát ez a McCall a csapatkapitány, Dunbar pedig a másik sztárjátékos, és van
egy lány, Kira? – húzza fel bizonytalanul a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Pontosan! – bólogatok helyeslőn, egy puszival ajándékozom meg a pontos
válaszért – Okos kiskutya, megy ez. – simogatom meg a fejét pimasz vigyorral. Nevetve
meghúzza óvatosan a hajamat, mire felbiccen a fejem, így egy hosszú puszit tud
nyomni az ajkamra. Megsimítom az arcát gyengéden, kicsit el is mélyítem csókká
a kezdetben gyengéd gesztust.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tudok én, ha akarok. – suttogja mosolyogva, még egy puszit ad az orromra, majd
magához ölel fél kézzel. A vállára hajtom a fejem, körbenézek a helyen. A
lelátók kezdenek megtelni, a szülők izgatottan várják ki a gyerekeiket a
pályára, az ellenfél szurkolói is egyre többen lesznek. Békés estének ígérkezik
a mai, a pályát gyönyörűen bevilágítaná a telihold erős fénye, ellenben a
lámpák nyilván dominánsabban teszik láthatóvá a területet. Kíváncsian várom én
is a mérkőzést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Lassan felsorakoznak kezdőpozícióba a
csapotok, elkezdődik a meccs. Már az első pillanatban Scott hálójába kerül a
labda, igazi csapatmunkával juttatják előre a labdát. Mindenki komolyan veszi a
megmérettetést, pedig ez még nem is tétre megy. Jó látni, hogy a diákokban
megvan ez az őszinte versenyszellem, ami véletlenül sem csap át vérre menő
harcokba. Ráadásul ezzel le is tudják magukat kötni, nem kódorognak az utcákon,
nem kerülnek össze rossz arcokkal, van mire koncentrálniuk, de mégis
kikapcsolniuk a tanulás mellett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzEXrN8fxHSS_VndzAixJ8O1NfPOMcfpkhdo6wmo-4wMzaGLR6Ghv55wFGW-wqruZenMnuaTW2c4rz-i-2i0gDSowr-EHUiWIoT8mctfCR47nqsspT4k0jmglOS4byd9RvHJRF-jgTHsc/s1600/onakg.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzEXrN8fxHSS_VndzAixJ8O1NfPOMcfpkhdo6wmo-4wMzaGLR6Ghv55wFGW-wqruZenMnuaTW2c4rz-i-2i0gDSowr-EHUiWIoT8mctfCR47nqsspT4k0jmglOS4byd9RvHJRF-jgTHsc/s320/onakg.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A tekintetem valamilyen oknál fogva
megakad a pálya túloldalán, amitől nem messze az erdő húzódik. Látok egy alakot
a fák közül kijönni, annyira ismerős a testfelépítése. A bőrdzsekijébe dugott
kezekkel áll meg a pályától nem messze, rideg arccal méri fel a terepet. Derek
lehet az?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Minden oké? – simítja hátra a hajamat Caleb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Persze, minden rendben. – adok egy puszit a tenyerébe. Egy gyors puszit nyom ő
is az arcomra, és visszakoncentrál a játékosokra. Engem viszon<o:p></o:p></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">t most jobban
érdekel a túloldalon álldogáló ismeretlen. Nem látom az arcát, túl messze van,
ettől függetlenül az éles arcvonásait felismerem. Biztos vagyok benne, hogy
Derek Hale az. Mit akarhat itt? Scottot keresi megint? Nem tetszik nekem, hogy
itt ólálkodik folyamatosan, bármi legyen a háttérben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Csupán pár pillanatra nem figyelek, egy
játékos pedig a földre kerül. Egyszerre szisszen fel a közönség, kíváncsian
kapom a fejemet a tetthely felé. A 11-es számú McCall térdel a pálya közepén,
az ütőjén támaszkodva liheg maga elé bambulva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdrdJorTC35TnZS4J6u9buTIZsKEJtBGMDgQ7vyOZSsFOlBdzl3UV7xKu9RRTC67CKVTh8sU023KRcFzkMLvD10U1mu6tXH5qNx0XCH1Y87gxnWAALy06zVMsriTGf_RFU036PQdXA4uA/s1600/teen-wolf-dirty-thoughts.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="171" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdrdJorTC35TnZS4J6u9buTIZsKEJtBGMDgQ7vyOZSsFOlBdzl3UV7xKu9RRTC67CKVTh8sU023KRcFzkMLvD10U1mu6tXH5qNx0XCH1Y87gxnWAALy06zVMsriTGf_RFU036PQdXA4uA/s320/teen-wolf-dirty-thoughts.png" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mi történt? – suttogom Caleb fülébe.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Belement vállal az egyik játékos, és összerogyott. – húzza el a száját. Egy emberként
megfeszülve várjuk a fejleményeket, Scott nagyon nem akar felkelni. A barátja
próbálja nyugtatni, ugyanis feltűnően gyors, de nagyon mély sóhajokat vesz a
srác. Mintha ideges lenne. Liam és Stiles együtt igyekszik támogatni, már az
edző is megindul feléjük, ekkor viszont beindulnak az események. Scott felnéz a
Holdra, egy pillanatra meglátom az íriszeit. Valami nem stimmel, a szeme…
világít? A színe sem normális, biztosan nem egyszerű barna. A Holdról egyenesen
Derek felé fordítja a figyelmét, aki rég nem áll már a helyén. Pár pillanatig
senki nem mozdul, a csendet szinte vágni lehet, a szemeikkel keresik az
emberek, kire meredhet ennyire. Hirtelen pattan fel a földről, a két segítőt
félrelökve elkezd berohanni fejvesztve az erdőbe, mintha követne valamit. Vagy
esetleg valakit… Mi a frász történik itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>HItaly</i></span></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-77547721619108112082015-07-28T22:42:00.000+02:002016-01-29T21:10:25.104+01:00Nem lenne szabad... (4. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Köpni-nyelni
nem tudok hirtelen, nem számítottam a megjelenésére. Pislogni is elfelejtek,
talán ijesztő lehet, ahogy meredek rá kikerekedett szemekkel. Szemtől szembe
annyira más. Éles, férfias arcvonások, titokzatos zöld szemek, amik rabul
ejtenek a mélységükben. Elképesztő termetével majdnem mindent kitakar előlem,
amit láthatnék mögötte, egy bő fejjel magasabb nálam. Erős csontozat, szépen
domborodó izmokat emel ki a kissé ráfeszülő zöld felsője, a karjain mintha szét
akarna szakadni az anyag. Szinte érezni a feszültséget, ami belőle árad, mégis
nyugodt külsővel álcázza az érzéseit. Kíváncsi szemekkel fürkész, próbálja
felmérni, mit akarhatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem esett baja? – töröm meg a kellemetlen csendet valami nem evilági hangon.
Fel sem ismerem a saját hangomat. Halk, magas, bizonytalan. Ez annyira nem én
vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hogy érti ezt? – néz rám értetlenül, kérdőn felhúzza a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tegnap, az óra alatt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem kell aggódnia értem. Minden rendben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTasPPVXxU-dFll7JrequPNK3Fv0uDSxc3augH9twp7YrLYCUPTnqNBhAdBmyG1rhl-W9sd66Me7zhdE1V4AaOAPDiwEls2hgDjpYTHXw3_R4IpbBw1E_ZKzetScLMHTAIkX7ZygSkMI4/s1600/tumblr_npa0shzABi1u75y6wo2_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTasPPVXxU-dFll7JrequPNK3Fv0uDSxc3augH9twp7YrLYCUPTnqNBhAdBmyG1rhl-W9sd66Me7zhdE1V4AaOAPDiwEls2hgDjpYTHXw3_R4IpbBw1E_ZKzetScLMHTAIkX7ZygSkMI4/s320/tumblr_npa0shzABi1u75y6wo2_500.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Több
kis reakciót látok, hogy rosszul érinti a kérdés. Kicsit ökölbe szorul az egyik
keze, az állkapcsa megfeszül, a szemei összeszűkülnek gyanakodón. Nem akarom
jobban felhúzni, egy biccentést követőn elköszönök, és odébb bicegek. Nem merek
visszanézni, csak átsietek a gyalogátkelő másik oldalára. Akárhogy próbálkozom,
nem bírok megállni egy óvatos pillantást. A szemem sarkából látom, hogy beszél
a fiúval, de egy pillanatra rám emeli a tekintetét, követ egy kis ideig vele,
majd visszakoncentrál a fiúra. Dereknek hívják. Ő lehet az a Derek Hale, akiről
sokat hallok errefele? Utána olvasok, felkeltette az érdeklődésemet ez a férfi.
Biztos vagyok benne, hogy nem hétköznapi férfi. Talán veszélyes lehet, főleg,
ha itt ólálkodik a tinédzserek körül. Kezdenem kell a helyzettel valamit,
lehetőleg minél hamarabb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Egy utcával arrébb leülök egy padra, a
bokám nem bírja tovább. A magassarkú sem tesz túl jót neki. Oké, itt a vége,
nem fogom haza szenvedni magam. A telefonomat előkapva hívom fel Calebet, aki
néhány csörgés után fel is veszi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Rider. – szól bele a rekedtes, „most
keltem fel” hangján. Szegény, biztos aludt még.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Én vagyok, ne haragudj, hogy
felébresztettelek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Rio, minden rendben? Baj van? – kérdezi aggódva, hallom, az ágy nyikorgását,
miközben felnyomja magát ülésbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Kibicsaklott a lábam, eléggé fáj. Nem tudnál eljönni értem? Tényleg sajnálom,
hogy kirángatlak, de nem hiszem, hogy haza tudnék sétálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Persze, azonnal indulok! Ugye nincs nagy gáz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ne aggódj, jól vagyok! – felelem megnyugtatón. Kezd átcsapni a hangja
pánikolóba, nem akarom idegesíteni egy kis pitiáner ügy miatt. – Itt vagyok a
Silentwood és a Beacon út sarkánál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
10 perc.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Leteszi
a készüléket hirtelen. Ez nem jó jel, aggódik, nagyon aggódik. Nem szeretem,
mikor így vezet, hajlamos a gyorshajtásra. Ráadásul a várost sem ismeri, ez még
rosszul is kisülhet. Aggódó típus, főleg, ha egy szerettéről van szó. Sosem
zavart még a túlaggódása sem, jól esett, hogy ennyire gondoskodó és védelmező.
Inkább a probléma az volt, hogy én is elkezdtem érte aggódni, nehogy hülyeséget
csináljon. Remek párost alkottunk, mondhatom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Egy bő negyed órába telik, mire befékez
előttem egy metálszürke Ford terepjáró. Mindig is ilyet szeretett volna, a
szülinapja pedig pont kapóra jött, ezért közösen meg tudtuk venni. Büszke rá
nagyon, mindenhova ezzel megy, képes pár száz méteres utakat megtenni vele,
csak, hogy vezethesse.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Jól vagy, Rio? – mér végig aggódó szemekkel. Teljesen befeszült, ahogy meglátta
a bicegésem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Komolyan nincs nagy baj, Cal! – simítom meg gyengéden az arcát, egy puszit is
nyomok rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Orvoshoz kellene vigyelek. – bólogat határozottan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Akkor megnyugszol? – nézek rá sóhajtva. Tovább bólogat. Istenem, miért kell
ennyire felfújni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Rendben, menjünk. – sóhajtok fel megadón. Úgysem hagy békén, legalább az orvos
is megmondja, hogy minden oké. Hát nem ezzel akartam tölteni a délutánomat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Nem
egészen 2 órát vártunk, hogy sorra kerüljek. Egyáltalán nem élveztem a dolgot.
Elképesztő sor volt előttem, aztán még többen jöttek utánam. Kificamodott váll,
eltört borda, egyik korombeli srácnak üvegszilánk állt a szemébe. Leírhatatlan
az a látvány, fel sem akarom idézni. Caleb meglepően higgadt maradt, velem
ellentétben. Nem szeretem a kórházakat, frászt kapok ettől a steril
környezettől, a fehér köpenyekről nem is beszélve. Mikor kicsi voltam, inkább
jártam betegen iskolába, mintsem kiírassam magam a háziorvossal. Nem bírom ezt
az egész szakmát, a hideg eszközöket, a gyógyszereket, a műtéteket. Ezeket
tudva el lehet képzelni, mit éltem át a sürgősségin. Talán ezzel az egy témával
lehet kikergetni engem a világból. Caleb nagyon édes volt, próbálta elterelni a
figyelmemet. A kezemet fogta, magához ölelt, beszélgettünk mindenféléről, a
múltról, de a jövőről szintén ejtettünk pár szót. Mikor behívtak még egy puszit
is nyomott az ajkamra. Felajánlotta, hogy bekísér, én viszont egyedül akartam
ezen túl lenni. Elég nekem a dokik jelenléte, egy ismerős arc csak jobban
frusztrált volna. Egy pofás fáslit kaptam a lábamra, fájdalomcsillapító és
valami gyógykrém receptjét nyomta a kezembe az orvos, megkaptam, hogy ne nagyon
erőltessem, pihenjek sokat, majd utamra engedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Hat körül esünk haza nagyjából.
Kifárasztott a nap, hosszan felsóhajtva huppanok le az első tárgyra, ami elém
kerül. Ez konkrétan egy kartondoboz, amiből még nem pakoltam ki a költözéskor.
Elugrottunk még gyógyszertárba, ennivalót venni, valamint a kis bundásomnak pár
dolgot beszerezni. Szegény, amint belépünk, nyávogva szalad oda hozzánk, a
lábamhoz dörgölőzve sír a vacsijáért. Nem habozok sokáig, felveszem a karomba,
az egyik szatyorból előkotrom a frissen vásárolt eledelét, és beviszem a
tálkajához. Szerencsére vize még van, azért etetés után újratöltöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hozol, kérlek egy kést a jobb szélső fiókból? – szólok ki Calebnek, aki a
konyhában rakosgatja ki a saját vacsinkat. Találtunk egy isteninek ígérkező
hamburgerest, így az első napom megünneplésére emellett döntöttünk. 5 csillagos
éttermek ide vagy oda, nekem egy baconös, extrasajtos hamburger sokkal többet
ér, mint valami féltányérnyi, kiejthetetlen nevű francia specialitás. Ez van,
néha megengedhetem magamnak a gyorséttermek nyújtotta élvezeteket. Egyszer
ráveszem magam és lekocogom. Előbb mondjuk gyógyuljon meg a lábam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Parancsolj. – nyújt le nekem egyet. Biccentve elveszem, cserébe a konzerv
tetejét a kezébe nyomom. Angyali mosollyal nézek fel rá, mire felnevetve
visszatér a konyhába. Kiteszek egy megfelelő adagot a picúrnak, aki rögtön
nekiesik a jól megérdemelt ételének. Megszeretgetem kicsit, egy puszit is adok
a fejére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Gyere vacsizni. – szól ki nekem kedvesen. Elpakolom a maradékot, egy gyors
kézmosás után pedig mindketten helyet foglalunk az asztalnál, kiéhezett
szemekkel vizslatom a hamburgerem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Na, ez isteni lesz. – vigyorgok rá izgatottan – Jó étvágyat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mint egy kisgyerek. Imádom, hogy egy hamburgertől így be tudsz zsongni. – nevet
fel – Neked is jó étvágyat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Mosolyogva
vállat vonok, és nekiesünk a mennyei mannánknak. Minden egyes falatot
kiélvezek, rég volt részem ilyen finom gyorskajában. Kísérőnek csupán
ásványvizet öntöttünk, nekem nem hiányzik semmi mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Te jó ég, de jól laktam. – dőlök hátra sóhajtva, miután minden elfogyott az
asztalról. Még azt a nagy adag sültkrumplit is idegesítően hamar
elpusztítottuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nekem mondod? – nevet fel – Kettétörne alattam a kajak, ha most beleülnék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mondod te a szálkás testalkatoddal… - vigyorogok fel rá, majd felszenvedem
magam állásba, összepakolászom az üres tányérokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hagyd csak, elintézem, te pihenjél! – simítja meg a karomat, egy puszit ad a
fejemre. Kikapja a kezemből a mosatlant, én pedig hálás mosollyal nézek utána.
Kibicegek az étkezőből, a cicát keresem a szemeimmel. A helyén fekszik békésen,
nagy szemekkel nézelődik a nappaliban, még szokja az új helyét. Odamegyek
hozzá, elé térdelve megsimogatom a kis buksiját. Összerezzen egy pillanatra, de
a kezemhez dörgölőzik, elnyúlik oldalra teljesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mit szólsz a Twister névhez? – fordulok a konyha irányába, ahol Caleb még a
tányérokkal bajlódik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Aranyos, illik hozzá. Főleg a szeme miatt. – pillant ki rám mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Üdv a családban, Twister. – nyomok egy puszit a fejére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Hirtelen nem is tudom, mit kéne
csinálni, ezért elfoglalom elsőnek a fürdőt. Egy kád kellemesen meleg vízben,
és sok-sok habban merülök el hosszan. Olyan jól kikapcsol, nem gondolkodom
semmin, egyszerűen élvezem a jól megérdemelt fürdőmet a hosszú nap után.
Sikerül elbóbiskolnom a nagy lazítások közepette, a víz is kihűlt már. Egy
gyors mosakodást követően kikászálódom, egy törölközőt magam köré csavarok. A
fogmosást szintén letudom, a törölközőt kiterítem, végül belebújok a legpuhább,
legkényelmesebb pizsamámba, amit csak kivehettem a szekrényemből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Örömmel látom, hogy nem fulladtál a vízbe. – vigyorog rám pimaszul, ahogy
kinyitom az ajtót. Mosolyogva megrázom a fejem, kicsit mellkasba vágom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Elnézést, hogy pihentem egy hosszú nap után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Vicceltem, na. – ölel magához egy pillanatra. – Gyorsan letusolok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nyugodtan. – adok egy puszit az arcára. Ő elfoglalja a fürdőt, én a szobámba
vonulok. Szeretek olvasni lefekvés előtt, könnyebb elaludni. A jelenlegi
kedvencem Becca Fitzpatricktől a Csitt csitt. 4 kötetes, most tartok a 2.
könyvnél, és egyszerűen nem tudom letenni. Kivéve, ha a telefonom rezgése
kizökkent ebből a misztikus világból. Biztos egy értesítő valamelyik közösségi
oldalról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Milyen példát mutat a tanárnő a kockulásával? – ül le mellém az ágyra Caleb
hirtelen. Megugrom ültömben, nem számítottam rá ilyen hirtelen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nagyon pimasz lettél, rossz hatással vannak rád a diákjaid! – dobom le az
éjjeliszekrényemre a telefonom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Csupán szeretem húzni az agyadat. – bólogat hevesen. Nevetve fejbe vágom
kicsit. – Te meg egyre többet terrorizálsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mit terrorizállak? Te ijesztgetsz! – kezdem el csapkodni a karját, mire elkapja
a csuklómat, az ölébe húz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nyugi már, tudod, hogy imádlak. – ölel magához a derekamnál. Mosolyogva a
vállára hajtom a fejem, a nyakát átölelem fél kézzel, a másikkal a mellkasát
simogatom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Úgy örülök, hogy itt vagy mellettem. – mondom halkan. Összehúzom a karjaiban
magam, erre szorosabban fog közre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Örülök, hogy itt lehetek. – suttogja a fülembe, egy kis puszit ad az arcomra. –
A lábad hogy van? – simítja meg óvatosan a bokámat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Most jobban fáj, de szerintem nem lesz komoly baj. – húzom el a számat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ne kenjem be?<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem kell, most már nem veszem le a fáslit, majd reggel. – legyintek hanyagul.
Valami furcsa bizsergés indul el a lábamban, ezt nem a sérülés okozza. Egy halk
sóhaj szakad ki a számon, mikor puha ujjai lassan siklanak végig a vádlimon,
fel a combomra. Egy egyszerű rövidnadrágból és egy ujjatlan felsőből áll a
szettem, így a fedetlen bőrömet érve erőteljesebb hatásokat ér el az
érintésével. Felsimít a csípőmre, a pólóm alá bújtatja a kezét. Lehunyt
szemekkel élvezem a helyzetet, néha a neve is kiszökik a számon halk sóhaj
formájában. Istenem, becsavarodom még mindig ettől az érzéstől. Az egyik
kezemet végighúzom a karján, amitől rengeteg dolog fészkelődik a fejembe,
legfőképp álomfoszlányok és múltbéli emlékek. Nem biztos, hogy képes vagyok
erre. Ha most belemegyek, azzal felerősítem a szerelmet, ami volt közöttünk.
Vagy talán még mindig megvan? Érzek valamit, viszont nem tudom hova tenni. Egy
részem határozottan megálljt parancsol, hiszen nem marad itt örökké. Minél
erősebb lesz a vonzalom, annál jobban fog fájni az elszakadás. Nem kellene egy
lelki törés semmi esetre sem perpillanat. A másik részem pedig kétségbeesetten
sír, szinte könyörög, hogy húzzon magával valami mélyebb helyre. Szükségem van a
simogatásra, a csókokra, az érintésekre. Szükségem van rá, kell nekem. De nem szabad, Ariadne, nem szabad! Még
ura vagyok a helyzetnek, nyugodt a légzésem, csak a sóhajok kezdenek elnyúlni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPKohPXXfdcm2MLaZD43C4yRFaU2RzkXsVO8oAALKlh0DsYXKg3zJnqah28y1YqjioBF64wuF4vNBsJ3k4itwiOIu_3thPyQaIp82X-FkNqpIsa0F-pq7e-7eqsxo1luffyVjZYx4VNxU/s1600/neck+kiss.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPKohPXXfdcm2MLaZD43C4yRFaU2RzkXsVO8oAALKlh0DsYXKg3zJnqah28y1YqjioBF64wuF4vNBsJ3k4itwiOIu_3thPyQaIp82X-FkNqpIsa0F-pq7e-7eqsxo1luffyVjZYx4VNxU/s320/neck+kiss.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Istenem, az ajka a nyakamon lévő gyengepontomra talált. Attól tartok, most
gyengül el minden porcikám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><i><br /></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<i style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">HItaly</i></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-36286912872479058102015-07-19T22:01:00.001+02:002015-07-19T22:01:20.041+02:00Váratlan meglepetések (3. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
El fogsz késni. – suttogja, közben a fülem mögé simít egy tincset.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 18.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpQRcpFlF2r4urSGNW8T3Zpmh3z8EbQc2pd9l3XhUF_M5-kvwTkH4F8JAdYkp26Tg1XjSXOwlfUcw7-uI_z388-w9gQIXhZ0hqTn3ypeq4QnneppqUDWNZ_2NPBDH44u-VYVKsCkN7YOQ/s1600/tumblr_mzwtv3dFKD1s04h99o3_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpQRcpFlF2r4urSGNW8T3Zpmh3z8EbQc2pd9l3XhUF_M5-kvwTkH4F8JAdYkp26Tg1XjSXOwlfUcw7-uI_z388-w9gQIXhZ0hqTn3ypeq4QnneppqUDWNZ_2NPBDH44u-VYVKsCkN7YOQ/s320/tumblr_mzwtv3dFKD1s04h99o3_500.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tudom. – simítom meg az arcát – Menj, feküdj le! 2 körül jövök haza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ne vigyelek el? Nem áll semmiből. – ad egy kis puszit az ajkamra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Köszönöm, megleszek. – adok egy hosszabb puszit én is – Pihenj le a kedvemért,
délután találkozunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mosolyogva
felnéz rám, egy puszit nyom az arcomra, majd feláll, a nappali felé veszi az
irányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Sok sikert, Rio! Ügyes leszel, ne aggódj, a tanárokat és a diákokat egyaránt
leveszed a lábukról! – mosolyog bíztatón – Ó, és ne felejtsd el, ma évnyitó!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Annyira
éreztem, hogy kiment valami a fejemből… évnyitó! Így legalább eldől, milyen
ruhát kell felvennem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A reggelivel sikerül rekordidő alatt
végeznem, pedig sokáig elmélkedtem a kis csókcsatánkon, a következményén,
valamint az álmommal való összefüggéseken. Komolyan, a történelem nem zavaros
ennyire, mint a magánéletem. Nem olyan egyszerű dolog kapcsolatban élni, pláne
ilyen formában. Nem akarom tévhitbe kergetni magamat, se őt, senkinek sem
hiányzik most egy lelki megrázkódtatás. Délután sürgősen meg kell beszélnünk a
dolgokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"> Az
étkezések után szokás elmosogatni. Igen, szokás… másoknál. Nem szoktam sokat
enni, ezért megvárom, hogy felhalmozódjon néhány mosatlan, utána jöhet a
rendrakás. A fenének van kedve munka előtt ezzel is törődni. Visszapakolászom a
maradékokat a hűtőbe, kidobom a szemetet, kiteszek enni és inni a szőrmóknak,
és felszaladok a szobámba. Fehér blúz, sötétkék, térdig érő szoknya, fekete
magassarkú. Ebbe nem köthet senki. Elegáns, visszafogott, nem hivalkodó. Utolsó
simításként néhány fújás a parfümömből. Összepakolászom a fontosabb dolgokat a
táskámba, felkapom a kulcsokat, egy üzenetet hagyok Calebnek, és gyalog vágok
neki az útnak. Van időm, nem kell sietni sem, akkor miért ne sétálhatnék?
Kiszellőztetem a fejem, ráadásul a friss, őszi levegő az idegeimet is
nyugtatja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mit
ne mondjak, az évnyitó továbbra sem lesz a szívem csücske. Hosszú, unalmas
beszédek az iskolarádióból, az elsősök elmesélik a gólyatáborban szerzett élményeiket,
azután a két óra osztályfőnöki. Nekünk, akiknek nincs osztálya, ülünk a
tanáriban, beszélgetünk, készülünk az óráinkra… egy szóval csak fel kell
találnunk magunkat. Jó, azért van dolog bőven. A legtöbb papírmunkát igyekszünk
ilyenkor elvégezni. Annyira izgalmas többes számban beszélni, egy új élmény
számomra. Sosem tudtam elképzelni, milyen a hangulat a tanáriban, mik
folyhatnak ott, éppen melyik tanár kavar kolleginával, vagy ki vesz össze a
másikkal. Régen annyit pletykáltak mindenfélét, most pedig az ominózus
helyiségben ülve teljesen más kép fogad. Ken Yukimura kedvesen felajánlja az
utolsó csésze kávét, Natalie Martin a fakultációs papírok elrendezésében segít.
Mindenki zokszó nélkül, sőt, boldogan jönnek oda hozzám, nem zavarja őket a
fiatalságom. Biztos együtt tudnak érezni, ez az első napom, teljesen el vagyok
még veszve. Nem mellesleg… itt mindenkinek gyereke van. Komolyan, a legtöbbnek
ráadásul végzős gyereke. Furcsa felállás, mégsem érzem magam rosszul, kellemes
a hangulat itt. Reméljük, így marad a továbbiakban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Az
idei év első tanítási napja hétfőre esik mindenki szerencsétlenségére. Az első
órám a negyedikesekkel lett volna történelem, a második szintén negyedikes
latin csoport. Őszintén szólva örülök, hogy nem kellett a kemény maggal kezdenem,
bevezetésnek a nap további része bőven elég lesz. A harmadik óra egy
kilencedikes osztállyal van. Könnyen megtalálom velük a hangot, hiszen ők
éppolyan újak, mint én. Gördülékenyen lemegy a történelem, utána egy latin
következik másodikosokkal. Ők már jártasabbak itt, mégis problémamentes az
ismerkedésem velük. A továbbiakban egy lyukasóra, egy latin fakultáció, végül
egy történelem marad hátra, és vége a napnak. Megkönnyebbülve lépek ki az
épületből 2 óra előtt pár perccel. Érdekes tapasztalatokat szereztem,
izgatottan várom, hogy megoszthassam Calebbel. Ő lassan 4 éve tanít, 26 évesen
kezdte. Szeretik a diákok, mivel nagyon érti a tinédzserek nyelvét. Néha sikerül
átesik a „haveri” posztba, ettől olyan népszerű a fiatalok körében. Én is ezt a
sémát akarom követni, nem szeretnék fenyítő, merev, unalmas tanárként
megmaradni a diákok emlékezetében. Úgy érzem, eddig jó úton haladok. Caleb a
kollegákkal szintén jól kijön, tiszteletben tartják a stílusát, alapvetően
támogatják benne. Jót tesz a tanulóknak… és talán a tanároknak is.
Felszabadultabb az iskola vele. Sokan mondhatnák, hogy elfogult vagyok, de nem
így van. Rengeteg visszhangot hallok róla, a szülőktől szintén pozitív
visszajelzések jönnek felé. Annyira büszke vagyok rá, szép teljesítmény már 30
évesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A hazavezető útra térek, közben kicsit
körbenézek a fiatal arcokon. Néhol a viszontlátás örömét látom, lányok ölelik
meg egymást boldogan, máshol az egész tanév melegebb éghajlatra küldés jeleit
vélem felfedezni. Bizony, ez a fiúk mimikáján látszik leginkább. Mennyire
érezhető a hierarchia, mint mindenhol máshol. A napszemüveges, bőrdzsekis
szépfiú, csinos, egy leheletnyivel több sminkel kikencézett lánnyal az oldalán,
egy Porschenak dőlve beszélgetnek a köréjük gyűltekkel. Határozottan nem az én
világom. Nem szeretem a nagyképű embereket, akiknek a szüleik teszik az altájuk
alá a csilivili cuccokat. Sosem fogják megtanulni az önállóságot, a saját
erőből szerzett pénz örömét. El nem lehet képzelni azt a katarzist nálam, mikor
kiderült, van elég pénzem saját házat venni itt Beacon Hillsben. Kemény volt az
egyetemi élet, nagyon készültem végig a nagybetűs életre. Délelőtt iskolában
voltam, délután tanultam, éjszaka dolgoztam, szünetekben meg aludtam jó
esetben. Az 1 év munkakeresés alatt igazából Calebnek segítettem az iskolában
néha. Ötletem nincs, hogy mert rám bízni bármi kémiával kapcsolatos tárgyat.
Csoda, hogy áll még az iskola, vagy egyáltalán élünk még a Földön. Egy kémiai
atombombát kreálhattam volna teljes nyugadalommal, valószínűleg a tudtom
nélkül. Ő mégis megbízott bennem, egyszer sósavat is adott a kezembe. Sikeresen
kimartam vele a pólóját, de ez már részletkérdés. Ettől függetlenül
hangulatosan teltek a szünetek a szertárában…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Az álmodozásnak vége, ahogy annak az
időszaknak is. Vissza a valóságba, ide kell szoknom, nem járkálhatok mindig a
múltban, akármennyire hiányzik. Egy kisebb csoporton megakad a tekintetem,
szerintem ők lennének az én bandám. Nem állja a fél suli körbe őket, a saját
kis csapatukban boldogan megvannak, még egy elsőst és a barátját is kedvesen
pesztrálnak. A társaság nagy részét végzősnek nézem. Az egyik fiú háttal van
nekem, egy zöld motor mellett ácsorog, fél kézzel öleli magához a barátnőjét.
Felkapom a fejem, mintha már láttam volna valahol. Ismerős az alkata, a haja, a
testtartása. Gyanúsan ő volt tegnap az
óra alatt. Megtorpanok a járda kellős közepén, a mögöttem andalgó fiatal pár
férfi tagja sikeresen belém is jön. Megbicsaklik a bokám a magassarkúban,
elvesztem az egyensúlyom. Készségesen elkap a srác, segít megtartani az
egyensúlyom, közben sűrű bocsánatkérésekkel bombáz. Megnyugtatom, hogy nem
történt komoly baj, majd miután tovább állnak, megtámaszkodom egy fa törzsén.
Igazából szörnyen fáj, főleg így az idő múlásával. Halkan szisszenve mozgatom
meg kicsit a lábam. Remek, ráadásul gyalog vagyok. Lehet, hogy felhívom majd
Calebet, ha nem szűnik meg. Közben a tekintetem visszairányul a fiúra, aki a
motorján ülve éppen a sisakját húzza fel. Nem hagyhatom elmenni, muszáj
megtudnom, ő volt-e. Egy mély levegővétel után, erőt veszek magamon, és kissé
idétlenül, de felé indulok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Elnézést… - érintem meg a vállát, mire rögtön hátrakapja a fejét, a plexit
felhúzza a sisakján. Egy pillanatra lefagyok, mikor mindannyian felém
irányítják a figyelmüket. Oké, ez nem biztos, hogy a legzseniálisabb ötlet
volt. Hirtelen azt is elfelejtem, hogy nincs rendben a lábam, ezért mikor rákerül
a súly a rossz bokámra, feljajdulok kicsit. A kezem után kap, hogy véletlenül
se dőlhessek el<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Jó ég, minden rendben? – kérdi aggódva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Persze, semmi gond. Nem voltál tegnap a Beacon főtéren? – bököm ki minden
kertelés nélkül. Megrökönyödik egy pillanatra, a szemöldöke a magasba szökik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
De, igen, ott voltam. – bólint óvatosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem esett bajod? Ne haragudj, nem ismerjük egymást, csak ott voltam én is, és
láttam, mi történt. Veszélyes helyen álltatok meg a barátoddal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Én…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Scott! – hallok meg a hátam mögül egy mély férfi hangot. – Beszélnünk kell!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">Kíváncsian
fordulok meg a hangforrást keresve. Az állam koppanását talán a szomszédos államban
is meghallhatták. Tiszta szerencse, hogy tartották a kezemet, máskülönben a
földön landoltam volna abban a minutumban, hogy megfordulok. Teljes
életnagyságban tornyosul felém a titokzatos férfi, aki egészen az álmaimba
lopta magát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR8rOGRogvusVI_fHR82hLLpWYppqYBOEGwX6rAHmR3cjc70pIwixNmbqsD0SV0qqz030_qbW1r_GSYyL9axaKFE80q_fqOORXOBRfmCy4rCCCjXtBY80R1fHBW1597LZBTkyBlBjGI4k/s1600/black-and-white-derek-hale-teen-wolf-tyler-hoechlin-Favim.com-1370351kisebb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR8rOGRogvusVI_fHR82hLLpWYppqYBOEGwX6rAHmR3cjc70pIwixNmbqsD0SV0qqz030_qbW1r_GSYyL9axaKFE80q_fqOORXOBRfmCy4rCCCjXtBY80R1fHBW1597LZBTkyBlBjGI4k/s1600/black-and-white-derek-hale-teen-wolf-tyler-hoechlin-Favim.com-1370351kisebb.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>HItaly</i></div>
<o:p></o:p>HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-41991880144669272432015-07-14T13:13:00.001+02:002015-07-14T13:13:49.029+02:00Érthetetlen érzelmek (2. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ariadne?! – hallom meg a nevemet a hátam mögül, Caleb a tömegben kereshet.
Amint mellém ér, a karomnál fogva húz magához, tüzetesen átvizsgál a szemeivel
– Rio, jól vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Persze, semmi bajom. – rázom meg a fejem, hogy kizökkenjek az elmélkedésből. A
nagy, aggódó szempár gyanúsan fürkész, mintha füllentés után kutatna. – Jól vagyok,
Cal, komolyan!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Értem, ezért remegnek a kezeid. - emeli fel az egyiket. Oké, talán én is
megijedtem, miért olyan meglepő? Nem történik ilyen minden nap. Szó nélkül átölelem
a nyakát, kicsit össze kell szednem magam, és szükségem van a közelségére
ehhez. Készségesen von magához, lassan simogatja a hátamat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Egy picit megeshet, hogy megrázott… - motyogom halkan, a vállába fúrom a fejem.
Megnyugtat a férfias illata, a biztonságot nyújtó karjai körülöttem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ne menjünk inkább haza? Megnézünk valami jó filmet, vagy kiülünk a kertbe
napozni. – suttogja a fülembe, az arcomra simít gyengéden. Egy halvány
bólintással támogatom az ötletet. Elenged, az egyik kezét viszont a derekamon
hagyja. Visszapillantok még a vállam felett a helyszínre, ami meglepően gyorsan
kiürült. A férfi és a fiatal srác is eltűntek pillanatok alatt. Hogy voltak
képesek egy helyben állni egy szikrázó, kiszámíthatatlan szerkezet alatt?
Csúnya vége lehetett volna, nem kis sérüléseket úsztak meg, ha egyáltalán
megúszták. És a cilinder? Hogy került oda? Sanszos, hogy nem véletlenül hagyta
ott valaki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hé, Rio! – áll be elém Caleb hirtelen – Komolyan mondom, ha így folytatod, a
kezeimbe viszlek be a kórházba!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Bocsi, - dörzsölöm meg az arcomat – mondtál valamit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Végülis csak 10 perce beszélek hozzád folyamatosan… - bólogat nagyon – Figyelj,
sejtem, közelről milyen ijesztő lehetett végignézni, de ne parázz rá ennyire!
Biztos kamaszfiúk akartak valami év eleji poént elsütni, semmi komoly dolog. Nem
esett senkinek baja, csupán egy rossz</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKtDWjU2VI0lZzHMJmrnm1RyxpV6vmWrKPMffUQoemDj6y9ydq9bGNdyrzkEvoem5o3XQndyTXY-prYbUxp9joW2Dy-xJllyTn61ad1gVV1zUJ7SOt00cQAX1736_NqU_WxEu7juR84ow/s1600/790856.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKtDWjU2VI0lZzHMJmrnm1RyxpV6vmWrKPMffUQoemDj6y9ydq9bGNdyrzkEvoem5o3XQndyTXY-prYbUxp9joW2Dy-xJllyTn61ad1gVV1zUJ7SOt00cQAX1736_NqU_WxEu7juR84ow/s320/790856.gif" width="320" /></a></div>
akciózás. Nem kell ezen annyit agyalni,
rendben? – ad egy puszit a homlokomra – De azért itt vagyok, vigyázok rád!<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Tudom, köszönöm! – mosolygok fel rá, egy hirtelen ötlettől vezérelve
felpipiskedve egy puszit adok az ajkára. Rögtön hátrálok egy nagy lépést, nem
biztos, hogy jó ötlet volt. Bizonytalanul felnézek rá. Nem látok semmi
megvetést vagy rosszallást, sőt… kellemes meglepettséget fedezek fel a
szemeiben. Felém nyújtja a kezét, amit örömmel elfogadok. A tenyere az enyémbe
siklik, az ujjaink automatikusan összefűződnek, mintha az ösztöneink diktálnák
nekünk a tettet. Halvány mosollyal lenézek a kezünkre, majd csöndesen
visszaindulunk a lakásom felé. Egy vígjáték most jót fog tenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
kis kalandunk után örömmel lépek be a házba. A fenének sincs kedve ilyen
melegben, tömegben a strandol ülni. Itthon van ventilátor, kaja, hideg
innivaló, a kiscicám és egy jó társaság. Mi más kellene egy kellemes
délutánhoz? Caleb hasonló véleménnyel van, ezért a nappaliba bevackoljuk
magunkat, egy kis popcorn, neki sör, nekem baracklé. A picúr a helyén fekszik a
konvektor mellett, nincs szívem felébreszteni. Közös megegyezés alapján
sorozatot nézünk, méghozzá az Odaátra jut a választás. Mindkettőnk szereti, a
10. évad nemrég jött ki, és tökéletesen kitölti nap további részét. Délután
4-kor ültünk neki, 7-kor megvacsiztunk, lezuhanyoztunk, így 9 óra tájékában
pedig kezdem felmondani a szolgálatot. Cal ölében fekve kezdek elbóbiskolni,
alig emlékszem bármire is az aktuális epizódból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Alvásidő, Rio. – suttogja mosolyogva, gyengéden hátrasimítja a hajamat.
Kinyitom a szemem résnyire, többre nincs energiám. Ásítva nyújtózkodnék egyet,
viszont beleütközöm az arcába az egyik kezemmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Jaj, ne haragudj! – nevetek fel halkan, az arcára simítok. Jókedvűen legyint,
egy puszit is nyom a tenyerembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Felvihetem a fáradt tanárnőt a szobájába? – nyúl a térdeim alá az egyik
karjával, a másikat a hátamra csúsztatja. Csak átkarolom a nyakát, a fejemet a
vállára hajtom, lehunyt szemekkel pihenek az ölében.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Te is lefekszel? – suttogom fáradtan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem hiszem, kicsit olvasok még. – nyit be óvatosan a szobámba. Az ágyam mellé
lépve lassan lerak rá, a plédemmel jól betakargat, végül egy puszit ad az
arcomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ideadod Alphát? Ott van a fotelban, a sarokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Hallom
halk lépteit elmenni mellőlem, majd pillanatok múlva a kezeim közé rakja a
plüss farkasomat, amit tőle kaptam még ideköltözésem előtt. Azóta vele alszom
minden éjszaka.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Szép álmokat, Rio! – suttogja mosolyogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Köszönöm, jó éjt! – mosolyodom el én is, a fejemre húzom a takarót, Caleb pedig
lekapcsolja a lámpát, és egy kis rést hagyva, de behúzza az ajtót. Alphát
magamhoz ölelve alszom el. Akármennyire bennem van a holnaptól való izgalom, és
a mai sokkhatás, a fáradtság legyűr. Ellenben az álmaimban felbukkan minden. A
cilinder, az óra félelmetes cikázása, a visszafele játszódó zene… egy nagy
gombócként összegyúrva találkozom viszont a történtekkel. A férfi szintúgy
megjelenik, akire még a képzeletemben sem találok magyarázatot. Félelem nélkül
állt egy kiszámíthatatlan szerkezet alatt, ami szikrákat hányt, és robbanáshoz
készülő hangokat hallatott. Még azt a szerencsétlen fiút sem küldte arrébb. Talán
én fújom fel nagyon, de egyszerűen nem tudom feldolgozni, egy felnőtt ember
hogy lehet ennyire felelőtlen. Ahj, olyan kíváncsi vagyok, kik lehettek.
Álmomban mindketten bevillannak, az arcukat nem látom. A férfi megsérül,
hallom, ahogy felkiált fájdalmában. Oda akarok menni, viszont Caleb visszahúz
magához, a mellkasához szorít. Mikor visszanézek, már nem látom őket sehol.
Megváltozik teljesen a helyszín, mintha… a hálószobámban lennénk. Cal ölében
ülök vele szemben, az ingjét a kezemben gyűrögetem. A nyakamra ad kis puszikat,
az oldalamon járatja lassan a kezeit, amiket a pólóm alá bújtat. Nem bírok
elnyomni egy halk nyögést, a bőröm fellángol az érintésétől. Megsimítom lassan
a karjait, amik nem a megszokott érzést nyújtják. Sokkal vastagabb és izmosabb
felépítésű. Igaz, hogy kajakos létére izmos karjai vannak, ezek mégsem az övéi.
A megszélesedett vállain keresztül a hátán is végigjáratom a tenyeremet, ami
szintén feltűnően megnőtt. Valami meleg, nedves anyag folyik le a gerince
vonalán, teljesen átáztatja a pólóját. A hajába túrok, ami erősebb szálú és
egyenes lett. Nem tudom hova rakni a helyzetet, értetlenül tolom el kicsit
magamtól. Az arcvonása, az ajkai, a szeme az övé a testével ellentétben.
Idegen, mégis ismerős. A fekete haj, a szépen edzett testalkat. Szóra nyitja a
száját, amiből hangos csipogás tör ki. Összerezzenek a hang hallatán, majd
felriadok az ébresztőm hangjára. Jó ég, ilyen rossz éjszakám is régen volt.
Kivételesen hálát adok az órámnak, éppen időben keltett fel. Egy nagyot
nyújtózkodva kelek fel, a hajamba túrok, hogy lássak valamit az új napból. Az
első igazi munkanapom. Semmi pánik, menni fog! Nem szabad előre izgulni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Kipattanok az ágyból, első utam a
fürdőbe vezet. Gyors tus, fogmosás, egy leheletnyi smink, a szőke, vállig érő
hajamat pedig leengedve hagyom. Nincs kedvem kontaktlencsét betenni, ezért a
szemüveget választom mára. Nem néz ki rosszul, még jól is jöhet, hogy picit
öregít. Szépségápolás pipa, jöhet az öltözködés. Elgondolkodva állok a
szekrényem előtt, nem pontosan tudom, milyen irányzatot válasszak. A kicsit
lazább, fiatalosabb vagy a komoly, elegáns összeállítást. Az előbbi a diákok
szempontjából lenne előnyösebb, az utóbbival a kollegáknak mutathatnám meg,
érett vagyok az állásra. Nem mintha leszólnának vagy bántanának, mindenki
nagyon kedvesen és segítőkészen viszonyul hozzám, mégis bennem van az érzés,
hogy én vagyok a legfiatalabb. Bizonyítanom kell még. Oké, ezt átgondolom,
előbb inkább megreggelizek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Könnyedén
leszaladok a lépcsőn, a földszinten minden csendes. A bundás apróság a
szőnyegre kifeküdt valamikor, a napon sütteti a pociját. Nagy mosollyal
lépkedek felé csendesen, nem akarom felébreszteni. Óvatosan megsimogatom a kis
fejét, majd a hasát vakargatom meg. Egy pillanatra összerezzen, de pihizik
tovább, halkan dorombolni is elkezd. Ki kell találnom neki valami édes nevet,
mégsem hívhatom örökké Cicának. Ennél kreatívabb vagyok. Ha hazajöttem,
nekiülök ezen gondolkodni. Perpillanat enni kellene, utána indulni, és még a
ruha sincs kiválasztva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A konyhába
szökkenek, az ajtóban viszont megtorpanok. Caleb a pult mellett ül, az egyik
karján a fejét pihenteti, a másikban egy bögrét tart. Az étkezőasztalnál egy
hely szépen megterítve, még egy rózsaszál is keresztbe a tányérra van rakva.
Istenem, mikor kelhetett fel szegény? A reggeli a sütőn vár készen, a kávé már
lefőtt, mindenféle joghurt, narancslé, müzli is ki lett pakolva. Nagyon
elmosolyodom, annyira hiányzott az elmúlt heteimből ez a gondoskodás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Jó reggelt, kis álomszuszék séfem! –
simítom meg gyengéden a hátát, hogy ne ijesszem meg. Furcsa érzés kerít
hatalmába, néhány álomfoszlány ugrik be az érintéstől. Nincs most erre időm,
elhessegetem gyorsan a képzelgéseimet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Megrázza a fejét, halkan felnyögve
egyenesedik fel. Nyújtózkodik egy nagyot, fáradtan ásít is mellé. A nyakához
kap hirtelen, biztosan elaludta a kellemetlen póz miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Jó reggelt, Tanárnő! – vigyorog fel
rám édesen. Kócos fürtjei a karikás, kissé kivörösödött szemébe lógnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Hánykor keltél fel, drága? – nevetek
fel halkan, egy mozdulattal hátrasimítom a haját, hogy ne zavarja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHHaW7O7AIeQ8GvnDxoY0Lem2ZLUirC11rZT7SdWv7zKcbnpT_YJjgqwy5eh9Y1r1gz3CGZV5wrMo0fSlTBwJAITI8T3rBMkFcB0s8E1CdTslKfumh0o4FmfpRGw0rQm8hJkVTOcaqSXQ/s1600/tumblr_mzvwlxBvPd1rdpfeoo2_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHHaW7O7AIeQ8GvnDxoY0Lem2ZLUirC11rZT7SdWv7zKcbnpT_YJjgqwy5eh9Y1r1gz3CGZV5wrMo0fSlTBwJAITI8T3rBMkFcB0s8E1CdTslKfumh0o4FmfpRGw0rQm8hJkVTOcaqSXQ/s1600/tumblr_mzvwlxBvPd1rdpfeoo2_250.gif" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Itt az a kérdés, hogy mikor aludtam el… - nevet fel – 5-kor sem tudtam még,
ezért lejöttem csinálni neked reggelit, ezzel legalább nem kell töltened az
időt. Természetesen készítettem neked ebédet, meg egy kis nasit. Ismerlek ám,
tudom, ha leköt a munka, nem eszel rendesen! – rázza a fejét rosszallón.
Meghatottan nézek le rá, egyszerűen szavakat nem találok. Fel sem fogom,
mennyire vigyáz rám szakítás után is. Ide jött, velem marad az első
munkahetemen, reggelit csinált hulla fáradtan. Valami megmagyarázhatatlan érzés
kerít hatalmába, nem bírom, de nem is akarom megállítani a tettemet. A nyaka
köré fonom a karjaimat, és egy hosszú csókkal ajándékozom meg mindkettőnket. A
pillanatnyi döbbenetből felébredve a kezeit a derekamra csúsztatja, közelebb
húz magához. A nyelve az enyémmel táncol, a légzésünk eggyé válik, a kezem a
hajába kalandozik, míg az övé a hátamat járja be. Talán jobban elmélyül a csók,
mint terveztem, de egyikünk se bánja. Magabiztosan csókol, kicsit mohóba megy
át. Nem tolom el magamtól, inkább hevesebben reagálok. Bár ne érne soha véget,
minden olyan, mint régen volt. Mikor csak mi voltunk a világon, senki más.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>HItaly</i></span></div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3723176259013325393.post-65675255903874372992015-07-10T13:08:00.001+02:002015-07-11T21:01:17.667+02:00Rémisztő kezdetek (1. fejezet)<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Augusztus
31. Az utolsó nap a nyárból, mikor a fiatalok még egyszer kinéznek a strandra,
közösen összeülnek egy jó beszélgetésre a tanulásmentes délutánon. Még
véletlenül sem kerülhet szóba közöttük az iskola. Maximum egy olyan szinten,
amitől minden tanár édesanyja csuklani kezdhetne. Át tudom érezni, 1 éve még én
is az egyetemi padokat koptattam szeptemberben. Igazából nem sok minden
változik idén. Holnaptól szintén koptathatok, csak mostantól a tanári asztalt.
Chicagoban nőttem fel, történelem-latin szakos tanári diplomát szereztem,
amivel aztán nem sikerült elhelyezkednem. Kifejezetten közkedvelt tantárgyak a
szülővárosomban, épp ezért nem tudtam munkát találni ott. 1 évet pihentem
diplomázás után, csak gyakorlatoztam egy kedves tanáromnak köszönhetően, most
pedig itt vagyok. Beacon Hills. Egy kedves, békés kisváros, elképesztően
mozgalmas rendőrgárdával. Tényleg feltűnően sokszor hallok szirénákat, de nem
különösebben kerítek neki feneket, ez mindenhol előfordul. A Beacon Hills-i
középiskola hirdetett állást még januárban, amire sikerült rögtön lecsapnom.
Augusztus elején költöztem ide, egy igazán otthonos kis lakást is sikerült
találnom a kertvárosban. 3 hét alatt egészen berendezkedtem, utána már
kezdődött a munka. Megismerkedtem a kollégákkal, bemutatták nekem az iskolát, majd
teljes jogú tanárként segítettem az órarend összeegyeztetésében, átfutottunk az
éves programon, a szüneteken, valamint a tankönyvrendezés szintén előttünk állt
még. Volt rendesen meló, bőven ráment másfél hét, majdnem minden nap reggel
8-tól délután 4-ig bent voltam. Nem panaszkodom, így legalább megismerhettem az
új közegemet közelebbről.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 18.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Ma délben végeztünk mindennel, így a
napom további része szabad lett. Nem igazán van ötletem, mit csinálhatnék.
Egyedül költöztem ide, minden barátom Chicagoban él. Sajnos a kialakulóban lévő
kapcsolatom is ott maradt, és szerintem ezzel eldőlt a jövője. Nem éreztük
annyira erősnek a szerelmet, ezért nem volt olyan fájdalmas az elválás, még
Caleb is kedvesen bíztatott, hogy vállaljam el az állást. Be kell vallanom,
utólag kicsit megbántam a dolgokat. Hiányzik, hogy éjszaka nincs kihez bújnom,
itt teljesen egyedül vagyok. Na, nem baj, reményeim szerint boldogulni fogok
errefele is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mit csinálhat egy szingli, huszonéves,
szinte még vadidegen egy új városban? A szomszédságot megismertem még az első
héten, a várost bejártam nagyjából. Hm, nehéz ez az egyedüllét, nincs kivel
ötletelni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A sors vagy csak a szerencsém vág a
gondolatmenetembe; megcsörren a telefonom. Kicsit megugrom a váratlan hangtól,
de hamar kikapom a zsebemből, és felveszem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ariadne Graham? Rossz hírt kell közölnöm, azonnal haza kell jönnie. Kimarad a
hagyományőrző nyár búcsúsztatónkból! – szól bele teljes letargiával
legkedvesebb barátnőm, Zoe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">- Tudom, Zoe, annyira sajnálom én
is! – sóhajtok fel szomorúan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hiányzol, Rio! Gyere vissza hozzánk! Itt van már mindenki nálunk, kaja, pia,
pasik… hajnalig buli van!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Zoe, 26 évesek vagyunk, sajnos ezt nem csinálhatjuk örökké. – suttogom óvatosan.
Szegény lány, teljesen be van pánikolva, holnap kezdődik neki is a munka.
Otthon fog a régi giminkben testnevelést tanítani. Így 30 felé közeledve fél,
hogy vége a szabadságnak és a féktelen bulizásnak, ezért akarja kihasználni az
utolsó napot együtt. – És kérlek, ne fájdítsd a szívem, ti is borzasztóan
hiányoztok! – nyöszörgöm szenvedve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ugye tudod, hogy ünnepnapokon a nyakadon fogok csüngni? Ezt halál komolyan
mondom, egy perc nyugtod se lesz! Mindent be kell pótolnunk! Na meg persze a
többieket is hurcolom magammal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Jól van, Zoe, nyugi! – nevetem el magam. Fel van nagyon pörögve, gondolom,
hangolódik a bulira. –Mindent bepótolunk, ígérem! Hazamegyek, ti is jöttök,
megleszünk, ne aggódj!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Oké, bocsi! – nevet fel velem együtt jókedvűen – Mi újság a mi Rionkkal? Mit
csináltok az utolsó napon?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Csinálunk? – kapom fel a többes számra. Kivel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem érkezett még meg? – kérdez vissza meglepetten. Oké, elbeszélünk egymás
mellett, vagy mi van?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ki? Zoe, minden oké veled? Egyedül lakom, nincs itt senki…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Egy
pár pillanatba sem telik, valaki csenget az ajtónál. Mit tud, amit én nem?
Eltartom kicsit a telefont a fülemtől, ezért csak halkan hallom, hogy jó
szórakozást kíván a barátnőm, majd leteszi. Értetlenül állok a dolgok előtt,
fura ez az egész szituáció. Talán ki kellene nyitnom az ajtót, mielőtt a titkos
csengetőm megunja a gomb nyomogatását, és még fény is derülne, ki lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Feltápászkodom a kanapémról, a telefont
csak a dohányzóasztalra dobom. Izgatottan megyek az előszobába, nem vártam mára
látogatót. Egészen feldobott a gondolat, hogy esetleg mégsem töltöm egyedül a
napot. Amint kinyílik az ajtó, egy ismerős, mosolygós arcba ütközöm. Zöldeskék
szemei a boldogságtól csillognak, szokásosan nagyon jól néz ki. Göndör, barna
fürtök, egy lezser, szürke, feliratos póló, amibe a pilóta fazonú napszemüvegét
akasztotta, sötétbarna térdnadrág és fekete tornacipő. Ő lenne Caleb Rider.
Kémia – biológia szakos tanár ugyan ott, ahol Zoe, szabadidejében pedig
kajakoktató. Mindenre számítottam, rá viszont nem. Igaz, nem mondtuk ki nyilvánosan
a szakítást, de mindketten külön utakra indultunk. Most mégis az ajtómban áll,
és az a furcsa, hogy én ennek örülök. Jobban, mint kellene.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Meglepetés! – vigyorog rám fülig érő ajkakkal, amitől nekem is mosolyognom
kell. Felpipiskedve átölelem a nyakát, mire egyik kezével szorosan magához von,
a másikban rendíthetetlenül szorongat egy kartondobozt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mit keresel itt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Zoenak be nem állt a szája, hogy milyen magányos vagy, és gondoltam, nem akarod
egyedül tölteni a nyár utolsó napját. Megjött a felmentő sereg. – emeli meg a
kezeit nagy mosollyal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
A munka…? – húzom fel a szemöldököm. Neki szintén holnap kezdődik, mint minden
tanárnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Vettem ki pár nap szabit, megpróbálok segíteni a hétköznapokba rázódni. Senki
sem érdemli meg, hogy egyedül vágjon bele egy ekkora kalandba. – simítja meg
gyengéden az arcom. Szégyenlősen félrepillantok, nem igazán tudom lereagálni a
helyzetet. Megpróbálom átterelni a szót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Mi van a dobozban? – bökök a fejemmel az említett tárgy felé. Komolyan érdekel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHcJCyNVq1qOdYDxgdBx-BkZxyvUFCran3xxHKsDL76lQqqGLBPPkG_wT1N0gkjmrRMb-YWTYoBdTIwfOIekWUqhfLXwcsVah8R12NZCNIRxLSMjBeQG1hYlkerGNMjSZK7H6A_RogoV0/s1600/tumblr_ms8zjbkpbv1sgloezo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHcJCyNVq1qOdYDxgdBx-BkZxyvUFCran3xxHKsDL76lQqqGLBPPkG_wT1N0gkjmrRMb-YWTYoBdTIwfOIekWUqhfLXwcsVah8R12NZCNIRxLSMjBeQG1hYlkerGNMjSZK7H6A_RogoV0/s320/tumblr_ms8zjbkpbv1sgloezo1_500.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Egy kis apróság, aki veled lesz minden nap. – nyújtja felém sejtelmes
mosollyal. Gyanús szemekkel átveszem, majd kinyitom a tetejét. Egy hófehér
kiscica lapul meg a sarokban, nagyon összehúzta magát, mintha kicsit remegne
is. Nagy szemekkel fürkész minket, az egyik írisze gyönyörű tengerkék, a másik
mogyoróbarna. Halkan felnyávog, nagyon fél még tőlünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Istenem, Caleb! – kapom a szám elé meghatottan a kezemet. Pár pillanatig csak
nézem a pinduri teremtést, aki bátortalanul nyávog egyet, majd összegömbölyödve
meghúzza magát a sarokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Remélem, van hely a kisfickónak. – simogatja meg a kis fejét, amitől a cica
jobban összehúzza magát – Félénk még, de biztos vagyok benne, hogy a sok
szeretetben, amit kap tőled, hamar meg fog barátkozni a kedves és gyönyörű gazdival.
– mosolyog fel rám kedvesen. Ez így nem lesz jó, nem kellene ebbe
belebonyolódnunk újra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Cal! – nézek fel rá sóhajtva – Ebbe nem szeretnék újra belebonyolódni! Bírlak,
nagyon örülök, hogy itt vagy, de kérlek, ne nehezítsd meg a dolgom. – suttogom
mélyen a szemébe nézve. Látom a keserédes mosolyt az arcán, amit nem tud előlem
elrejteni. Összeszorul a szívem a reakciójától, viszont neki is be kell látnia,
hogy ez így van helyén. Egyikünknek sem hiányzik a távkapcsolat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Rendben, értem, ne haragudj. – túr a hajába zavartan. Oké, kezd kellemetlenné
válni a helyzet, megint témát kell váltani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Van már szállásod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Öm… láttam egy kis motelt a városban, biztosan lesz helyem így szeptember
kezdetén. – nevet halkan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nekem van egy vendégszobám, ha esetleg jobban éreznéd magad egy ismerősnél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">~***~<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Örömmel
elfogadta az invitálásomat. Segítettem neki bepakolni, a kis jövevénynek pedig
közösen megcsináltuk a kuckóját. Caleb szerencsére mindennel készült, hozott
neki ennivalót, alomnak valót, még egy édes macskaággyal is megajándékozott minket.
Megebédeltettem, hiszen kiderült, hogy még reggelit se evett, csak hogy
hamarabb ideérhessen. Egy igazán kreatív ötletnek hála Cal kitalálta, hogy a
strand már csak értünk sír, ezért hamar összepakolásztunk egy jó fürdéshez
szükséges cuccokat, majd neki is lódultunk a pár méteres sétának. Mindkettőnknek
van kocsija, én mégis a séta mellett voksoltam. Most valahogy jobban esik. A
kapcsolatunk azóta sem jött szóba, de szerintem megértett. Nem érzek mellette
semmi kellemetlenséget, sőt. Kifejezetten jól esik a társasága.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ugye tudod az utat? – vigyorog rám pimaszul. Válaszul csak meglököm kicsit a
csípőmmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Persze, hogy tudom. Már másfél hete járok errefele, tekintettel, hogy a suli is
erre van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Gyalog szoktál menni? – döbben le teljesen. Istenem, a nagyvárosi gyerek fel
sem tudja dolgozni ezt az információt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Igen, Cal, ez egy kisváros, és a séta egészséges. – nevetek fel jóízűen. Nem
lehet rá mondani, hogy punnyadt, a séta mégsem az erőssége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Te jó isten, hánykor kelhetsz fel egyáltalán?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Általában fél 6 körül… Mi van itt? – torpanok meg egy pillanatra. A főtéren
sétálunk éppen, egy nagy tömeg viszont az utunkat akadályozza. A főtér
jellegzetességét, a zenélő órát állják körbe. Furcsa hangok jönnek arról,
valami történhetett a szerkezettel, nem a mindennapi dallamot játssza.
Kíváncsian indulok befele a tömegbe, szegény Calebet faképnél hagyva ezzel. Tudom,
pofátlanság, de a kíváncsiságom ezúttal eluralkodik rajtam. Sajnálnám, ha
tönkre menne, nagyon szeretik a helyiek. Reggelente nekem is jól esik hallgatni.
Mindig egészkor kezd el valami kellemes zenét játszani, én pedig pont 6-kor
sétálok el mellette. Jól kijön a lépés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieKfHrYEY_0OdFNHGxIJ8NPRF_uWWvVeaRD0H9LhveqI3IG-C91DIfuXFAoMlN67LrRdfGUWdhl-hFcPbRUM8yHcAmWaWVIj3rRu-g4CyMT0c_q3CjTYPEXtEyACTzOSmzHacGDQQqS-E/s1600/tumblr_mvidsv5h7D1s3a8qvo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieKfHrYEY_0OdFNHGxIJ8NPRF_uWWvVeaRD0H9LhveqI3IG-C91DIfuXFAoMlN67LrRdfGUWdhl-hFcPbRUM8yHcAmWaWVIj3rRu-g4CyMT0c_q3CjTYPEXtEyACTzOSmzHacGDQQqS-E/s200/tumblr_mvidsv5h7D1s3a8qvo1_500.gif" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 7.1pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Sikerül előrefurakodnom, bár talán nem
kellett volna. Rémisztő látvány fogad. Az óra teljesen megkergült. A mutatói
össze-vissza cikáznak, mikor előre, mikor hátra pörögnek eszeveszett tempóban.
A zene ismerős, mintha az egy megszokottat játszaná visszafele. Az egyik mutató
ritmusát követheti, talán a nagymutatóét. Ijesztő az összkép, majd’ felrobban
az egész. Mint kiderül, nem állok messze az igazságtól. A szerkezet elkezd
szikrákat szórni mindenfele. Az emberek hátrálnak. Egy magas, elég jó
testalkatú, fekete hajú férfi és egy szintén egészségesen edzett, barna hajú
tinédzser srác ellenben közvetlenül előtte nézik meredten.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHNkvZlvt6e6362zVOtZ-aGi_qPEWo52XfT5y_X2d9UnPL_yhSS4-FD2ZvkO4ccr8Kgc6MWjASxeF4504PVMkhrAGOVSGjwVdSm7DS50EkCLZL1-UEI3djwhMl6uI5baapU-FhhNoD0rQ/s1600/tumblr_nq1hayyuj51tc2x5ho2_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="178" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHNkvZlvt6e6362zVOtZ-aGi_qPEWo52XfT5y_X2d9UnPL_yhSS4-FD2ZvkO4ccr8Kgc6MWjASxeF4504PVMkhrAGOVSGjwVdSm7DS50EkCLZL1-UEI3djwhMl6uI5baapU-FhhNoD0rQ/s320/tumblr_nq1hayyuj51tc2x5ho2_500.gif" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Hátrébb! – kiáltom el magam, mikor az óra hangos pattogást és sűrű
szikraáradatot követően kisül. Egy emberként fordítunk hátat a szemünk elé
kapva a kezünket. A mutatók lelassulnak, a zene is elhalkul. Felegyenesednek az
emberek, egymást támogatva kérdezik a másikat, hogy nem esett-e baja. A fejem
rögtön a férfi irányába kapom, aki a fiú felé görnyedve próbálta megvédeni az
esetleges balesettől. Pár pillanatig még így guggolnak mindketten, majd lassan
felkászálódnak állásba. Értetlenül állnak az eset előtt ők is. Azt hinnénk,
biztos csak egy meghibásodás, vagy zárlat keletkezhetett a rendszerben. Ezzel
le lehetne zárni az esetet, ha a történtek után nem következne a
leghátborzongatóbb dolog. A hangszórók a kisülés miatt teljesen meghaltak,
mégis erőteljes, gonosz kacaj csendül fel belőlük. Egy emberként keressük a
hangforrást, néhányaknál ekkorra elszakad a cérna, és inkább menekülőre fogja.
Megértem, engem úgyszintén kiborít a dolog, tiszta libabőr az egész testem,
ennek ellenére valami ott tart. A férfire pillantok, aki a földre mered, lassan
lehajol, majd valamit az ujjára akaszt. Kicsit távolabb kerültem tőle, nem
látom pontosan, de talán egy… cilinder? Egy kulcstartón lógó cilinder. Itt
valami nagyon bűzlik. Biztos vagyok benne, hogy nem baleset történt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>HItaly</i></div>
</div>
HItalyhttp://www.blogger.com/profile/06688141452873782850noreply@blogger.com4