Nem
bírom tovább. El fogok ájulni, vagy talán rosszabb… meghalok. Ez sem kizárt.
Már órák óta itt vagyok. A hely, ahol minden kezdődött. Abszurdnak, betegesnek
és undorítónak tartom, hogy életünk legmeghatározóbb termét választotta az
utolsó felvonás színhelyéül. Imádja a színházat, a nagy feltűnést, mikor ő
ülhet a rendezői székben, majd a nagy fináléban pofátlanul előmászik a
sötétségből a reflektorfénybe. Minden pontosan úgy alakult, ahogy ő előre
megírta. Színészekké… nem is, bábokká alakított. Marionettként mozgatott minket
egyik helyszínről a másikra, a saját magánműsorában szórakoztatta a nézőket a
gusztustalan bűvész trükkjeivel. Hopp egy kanima, most egy alfa, teliholdkor
pedig ki tudja, mi. Az előadások végén visszahajított a kis dobozkánkba, amit
lecsukás után egy tőrrel döfött át minden alkalommal, amíg eltűnt egy időre.
Több, mint 1 évig húzta el az attrakcióját hol rövidebb, hol hosszabb
műsoridővel. Volt, hogy 2 egész hónapig hagyta nyalogatni a sebeinket, de volt,
hogy 3 hétig folyamatosan porondon voltunk. Most, 14 hónap után elérkezett a
végjáték. A Trükkmester - legalábbis így hívja magát - kiteregeti a kártyáit,
és bemutatja az utolsó trükkjét. Most viszont az egész műsor csak két emberre
koncentrál. A Trükkmesterre és Derek Hale-re. A férfire, akibe beleszerettem.
A
tökéletes trükkből idézve, egy mutatvány 3 mozzanatból áll. Ígéret, fordulat,
és a legnehezebben megvalósítható, a jutalom. Én vagyok az ígéret. Ha nem jön
el pontban éjfélkor, meghalok. A kezeimet sárga farkasölővel átitatott lánccal
kötötte ki, a lábamba hasonlóan mérgezett kést szúrt. Telihold van, mégsincs
erőm megmozdulni se. Pontosan tudja, hogy az egyik gyengepontja vagyok, ezzel
próbálja felhergelni. Nagy csata van kialakulóban, ezt viszont meg kell
állítanom. Derek nem győzhet, egy ilyen lény ellen biztosan nem. Túlságosan
legyengítette ez alatt az év alatt. Kérlek, Scott, vigyázzatok Derekre! Ne
hagyjátok, hogy ide jöjjön, hogy megölesse magát!
~***~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése